Tovább

Vége a kongresszusnak, a hazai magyarság és az ország ismeri az új vezetőséget, megszavazták az elfogadásra előkészített dokumentumokat, tehát semmi előreláthatatlan nem történt az RMDSZ 10. legfőbb fórumán, amelyet ugyanúgy Nagyváradon, ugyanabban a teremben tartottak, mint az elsőt, 1993-ban. 

Igaz, teljesen más körülmények között: akkor az egész hazai magyarságot maga mögött tudó ellenzéki tömörülés összejövetelének színhelyét, talán fölöslegesen, harckocsik állták körül – Aradon álarcosok „vigyázták” az október 6-i megemlékezést –, ami jelzi az akkori idők szellemét. Azóta lehiggadt a hazai politikai élet, háttérbe szorult a szélsőséges nacionalizmus, bizonyos mértékig az RMDSZ-nek köszönhetően is. 1996 óta – egyetlen, alig több mint féléves megszakítással – 13 éve jelen van a mindenkori román kormányban, annak politikai színezetétől függetlenül (aminek szükségességét sok magyar is vitatja), de tény, hogy bizonyította: a magyarság érdekein túl az egész országért is tud politizálni. A tegnap zárult kongresszuson a legfőbb hazai pártok vezetőinek részvétele és beszéde egyértelmű jelzés volt: az RMDSZ-t tisztességes, szavatartó, hozzáértő politikusokkal rendelkező alakulatnak tartják, amelyet szívesen látnának a maguk oldalán a továbbiakban is. A miniszterelnök, a két legnagyobb ellenzéki pártvezér mintha leánykérőbe jött volna, vőlegényként természetesen a maguk pártját jelölve meg.

Az RMDSZ-nek a hazai politikai pártok előtt van presztízse, jó híre, ellenben meggyengült tekintélye – a jelenlegi kormányban, a súlyos megszorító intézkedésekben való részvétele miatt is – a hazai magyarság körében. Az új vezetőség legfontosabb teendője tehát e bizalom helyreállítása. Enélkül kétséges, hogy a jövő évi választásokon is, mint eddig mindig, a parlamentbe jusson a szövetség, és világos: csak parlamenti erőként tud eredményesen politizálni. A küszöb átlépése a jelenlegi megosztott, két, távlatilag akár három párt által képviselt, többfelé szakadt magyarság esetében nagyon nehéz lesz, az új elnök által meghirdetett „kinyújtott kéz politikája” a hazai magyarság megosztott erői, a hazai román és a magyarországi pártok felé ma és a jövőben fontosabb, mint bármikor.