Új esztendő

Amióta az eszünket tudjuk, mindig volt új esztendő, bár nem tudjuk biztosan, mióta tudjuk az eszünket. 

Földünk és az anyatermészet, nagyon úgy tűnik, nálunknál, a homo sapiensnél, de még az egyéb homóknál is sokkal régibb. 

Félve említem: a múltkoriban egy inkább idős, mint középkorú hölgy, futólagos ismerősöm a világ sorsa fölötti, nem általam kezdeményezett eszmecserében igen határozottan állította, hogy a világ hatezer éves, a Bibliára hivatkozva. 

Márpedig a Biblia köztudottan a Könyvek Könyve, felbecsülhetetlen értékű történelmi forrás és hatalmas bölcsességek tára, minden idők legtöbbször, legtöbb példányban megjelent nyomtatványa. Ki merne szembeszállni állításaival?

Nem is próbálkoztam, teljesen fölöslegesnek ítélve. A meggyőződésekkel, akár reális hátterűek, akár nem, nehéz, szinte reménytelen szembeszállni.

***

Itt vannak, például a tavaly december utolsó előtti napján közzétett országos közvélemény-kutatás eredményei.

Az IRES közvélemény-kutató intézet felmérése azt mutatja: tíz román állampolgár közül négy szerint a 2023-as év rosszabb volt az előzőnél, tízből hét úgy véli, az ország rossz irányba megy. 

A nemzet mentálhigiéniai szempontjából ez kétségtelenül lehangoló.

A különböző szakmákba, foglalkozásokba helyezett bizalmat illetően: az első helyeken a tűzoltók és az IT (információs technológia) szakma képviselői szerepelnek.

Az IT pedig, jegyzi meg, sajnos igen szerény tudás birtokában e cikk aláírója, elképesztő, hihetetlen teljesítményekre képes, amelyeket valós méreteiben csak a lakosság (szerinte) csekély töredéke képes felfogni. Az IT segítségével egy erre berendezkedett struktúra ott és akkor „veri át” (no jó, némi túlzással) a nem kellőképpen tájékozott, felkészült jónépet, ahol és amikor akarja.     

Az újságírók – köztük az írott, sugárzott sajtó, rádió, tévé munkatársai –, a rendőrök és politikusok viszont a bizalmi helyeknek valahol az alján találtatnak. Szomorú, ha a közvéleménykutatás-tükrözte közfelfogást számítjuk. Ők azok, akikkel (írásaikkal, riportjaikkal, kommentárjaikkal, megnyilvánulásaikkal) az átlag mondhatni naponta találkozik, de legalábbis hall róluk.

No de mi van, ha egy közvélemény-kutatás nem is tükrözi teljesen híven az adott pillanat valóságát?

Minden közvélemény-kutatásban lehet kételkedni, bár azok általában „bejönnek”.

E sorok írójának gyakran az egykori, II. világháborús idők legendás brit miniszterelnökének (a Három Nagy egyikének, az irodalmi Nobel-díj 1953-as kitüntetettjének, Sir Winstonnak) a megjegyzése jut eszébe: csak abban a statisztikában bízom, amelyet magam hamisítottam.

***

Ami kétségkívül biztos: új évnek vágtunk neki. 

Biztosnak látszik továbbá, hogy nem lesz felhőtlenül boldog a folyamatban lévő, legalább két (nagy) háborúval, s azok már látható, esetleg csak sejthető következményeivel kell szembenéznünk.

Nem lesz felhőtlen, napfényes a 2024-es évünk. Bár valótlanságot mondanék.

Az elmúlt néhány esztendőben, évtizedben annyi felelőtlen, meggondolatlan lépést tettünk (nem személy szerint Ön, Kedves Olvasó, hanem az emberiség, de főként vezető rétege), amelyekből idén nagyon nehéz lesz kimászni.

Az ősi, bölcs latin mondás szerint azonban dum spiro, spero (míg élünk, remélünk).

Remény nélkül jövő sincs.