Szerencsésnek tartom magam, amiért újév napján harminchatod magammal ott lehettem egy falusi kicsiny templom szertartásán, amelyiken a fiatal, igen tehetséges lelkipásztor a jövendőbeli perspektíváinkat ecsetelte, találóan.
A bibliai történetből, az ártatlan, szinte kisfiúnak számító, de Isten-, ember- és hazaszeretetében igen megalapozott Dávid párharcát hozta fel példának a félelmetes és hatalmas Góliáttal. A fiú nem lázongott, amiért a biztonságos otthont el kellett hagynia, hogy eleséget vigyen a harctéren éhező bátyjainak. Vándorlása közben hallotta, hogy az öntelt Góliát milyen csúnyán ócsárolja Istent és az ő hazáját. Ekkor döntött: a királya helyett megküzd az óriással, noha maga annyira gyermek volt, hogy a nehéz fegyverzetet, páncélt sem tudta viselni, ezért egy bottal, a parittyájával, illetve a patakból a tarsolyába gyűjtött öt lapos kaviccsal, a haza- és emberszeretet, a hűség köveivel indult ellene. Közülük a diadalhoz egy is elég volt, amelyikkel a parittya segítségével homlokon, az egyetlen ponton lőtte meg Góliátot, ahol nem védte páncél. A történetből sok tanulság levonható: a múló éveket elválasztó határon, amikor egymásnak boldog új évet kívánunk, mintha csak életünknek egy szakaszát lezárnánk, hogy egy másikat, egy boldogabbat megnyithassunk, érdemes megállni egy elmélkedés erejéig. Mert ilyenkor csak a hivatalos statisztikák zárulnak, illetve nyílnak, az életünk folyamatosan zajlik, abban a számos fogadalom ellenére sem változnak lényeges dolgok. A boldogabb új esztendő csak akkor nevethet felénk, ha magunkkal hozzuk a Dávidéhoz hasonló, a hűség, a szeretet köveit, amelyek Isten segítségével a legkeményebb szíveket is képesek megérinteni, meglágyítani, a legkiválóbb páncélon is megtalálhatják a lyukat. Mert ahogyan a mögöttünk lévő évben is, a következőben is meg kell vívnunk mindennapos harcainkat a Góliátokkal, az életünket, a boldogulásunkat, a megmaradásunkat fenyegető nehézségekkel, az ellenünk ármánykodókkal szemben.
Hogy segíthetnek-e Dávid kövei az új évvel nyakunkba zúduló mindenféle áremeléssel, drágulással, életszínvonal nyomorítással szemben?
Aligha, de ha e nehézségeket kiváltó okokhoz megértéssel, a szeretet, a hűség köveinek a birtokában, az általuk előidézett bölcsességgel közeledünk, talán könnyebben elviselhetjük a destruktív hatásukat. Már az is sokat segített a derűlátásban, hogy a kicsiny templomban akkor, illetve vasárnap a Mosóczy-telepi katolikusban is a bármilyen fokú gátló tendencia helyett, a lelkészek együtt zengték nemzeti imánkat a hívekkel. Akiknek talán a rájuk váró újabb, az előzőnél is nehezebb év sejtelmének a terhe alatt is visszatért a jövőbe, az életbe vetett hitük, megcsillantak számukra az új évi perspektívák is, amelyeknek a birtokában bármilyen csapás könnyebben elviselhető.
Hozzászólások