Világkép

Milyen irányba halad a világ 2010-ban? Az új év már a legelejétől mozgalmasnak ígérkezik: az Al-Kaida fenyegetései nyomán Nagy Britannia és az Egyesült Államok bezárták jemeni nagykövetségüket.

Tavalyi külpolitikai kudarca után Obamanak aligha hiányzott egy újabb feszültségi gócpont a Közel-Keleten. Elég, hogy a tálib felkelés nyomán Afganisztánban romlott a helyzet, Irakban sem javult, mosolyoffenzívájával pedig „sikerült” ellenszenvet kiváltani az izraeliekből és palesztinokból egyaránt. Obama békejobbját általános elutasítás fogadta: Irán és Észak-Korea fokozzák atomprogramjaikat, a Keleteurópában felépítendő rakétavédelmi pajzsról való lemondást Moszkva, pedig a fegyverkezés fokozásával viszonozza. Finoman fogalmazva lehangoló teljesítmény a balliberálisok újdonsült Messiása részéről, hiába tüntették ki béke-Nobel-díjjal.

Európában viszont tisztázódik a kép. Gazdaságilag az öreg kontinens nyugati része túl van a válság mélyén, s a Lisszaboni szerződés révén az EU politikailag is kimozdult a holt pontról. Kérdéses azonban, hogy az elnöki tisztség létrehozásával, illetve a közös külpolitikával az EU gazdasági súlyának megfelelő világpolitikai szerephez juthat. Brüsszelben erről ábrándoznak, Washingtonban, Pekingben és Moszkvában azonban bizonyára elmosolyognak, ha az EU nehézsúlyú kategóriába képzeli magát.

Moszkva tartózkodott a nyílt provokációtól, s nem vetette be a gázfegyvert az év elején, mint tavaly. Rájött, hogy még visszasülhet a januári ukrajnai választáson: a kiábrándult és széthúzó nyugatpárti narancssárgák még összefognának az oroszpártiak ellen. Nincs is szüksége offenzívára, az USA említett gondjai Moszkva ölébe taszítják a még nem NATO tag keleteurópai országokat. Az EU pedig tehetetlen, ráadásul a nyugatiak amúgy is szentírásként kezelik Moszkva „érzékenységét”.

A továbbra is rohamosan fejlődő Kína is aligha szomorkodik Obama gondjai miatt. Pekin amúgy az USA fő bankára, az EU-val is hatalmas kereskedelmi többletet halmoz fel évről évre. Látványos manőverek nélkül, megfontolt apró lépésekkel, lassanként hódítja meg a világot. Egyelőre csak gazdaságilag. Fél Ázsiát ellenben már politikailag is egyre jobban uralja.