Viszony

Véget ért a kánikula, honatyáink visszatértek „megérdemelt’ vakációjukról, a most kezdődő héten már csak olyan parlamenti félvakáció van, hiszen a szakbizottságok egyike-másika az ország dolgaival lesz elfoglalva – ha már nem következett be Raszputyin, a hírhedt orosz szélhámos-próféta jövendölése, hogy augusztus 23-án vége lesz a világnak. 

A mágneses napvihar dacára a világ, úgy-ahogy, még áll, és ügyeit igazgatni kell. Hogy jól vagy, rosszul, az más kérdés.

A hazai hétvégének hírbombája kétségtelenül a romakirályok ügye, a média nagyobbik része minden oldalról, főleg a szenzáció oldaláról taglalta a nem mindennapi esetet. Az eddigi egy helyett – meghalt a király, éljenek a királyok! – Romániában immár két romakirály van, a nemzetközi és román, az elhunyt nagyság fiai, akik ellen, látjuk a tévékben, az ország több roma vezetője, klánostul, hiába tiltakozik, nemcsak a személyt, hanem a királyság intézményét is megkérdőjelezve.

Más bomba is felkavarta azonban a belpolitika vakációs állóvizeit: Orbán Viktor magyar miniszterelnök most, hétvégén sugárzott interjúja. Amelyet július végén adott egy hazai tévéállomásnak, azonban csak most, négy héttel később sugároztak. (Hogy miért, azzal kapcsolatban csak feltételezésekkel élhetünk.) Ebben mindenestre a magyar miniszterelnök, akinek tusványosi jelenléte, szereplése kicsapta a román államelnöknél a biztosítékot, és belpolitikai vihart is kavart (ami, ismerve a román államfő és a miniszterelnök egyáltalán nem felhőtlen kapcsolatát, nem meglepő), így nyilatkozott: a magyar–román kapcsolatok jobbak, mint ahogyan azok a politikai retorikában jelentkeznek.

Engedjük meg, hogy a legrosszabbnálk jobbak, de egyáltalán nem jók.

Akkor, egy hónappal ezelőtt a magyar miniszterelnök még nem ismerhette a román államfő sokak, köztük hazai politikai ellenfelei által tett nyilatkozatát, s ennek okán is egy újabb magyarellenes hullám elindulását, most pedig az Orbán–Kelemen megbeszélésen már a magyarellenes hangulat visszaszorításáról mint közös célról beszéltek. Hol vannak már a valamikori közös magyar–román kormányülések, amikor végre úgy nézett ki, hogy normális vágásba terelődnek a dolgok? A romániai magyarság most egy magyar többségű régióért száll síkra – ebben az összefüggésben robbant ki a Tőkés-ügy is –, az anyaország mögötte áll, a Románia pedig minden szinten ellenáll.

Amíg ebben az ügyben nem születik közösen elfogadható megegyezés, nehezen elképzelhető a román–magyar viszony javulása.