Zöld kis mosómacik

A PD-L seperc alatt felszerelte Borbély László irodájában a sósavpermetező herkentyűt. Az RMDSZ környezetvédelmi miniszterének még arra sem volt ideje, hogy tisztességesen kitakaríttassa az ország első környezetvédőjének járó irodáját, a román koalíciós partnerek a permetező mellé bonbonként egy időzített bombát is toltak bőrfotele alá. A bomba neve: Verespatak.

És az időzítő rajta megállíthatatlanul ketyeg. Nem mondhatnám, hogy a sajnálat rózsabimbójának rejtett bibéi cirógatják szívemet, némi együttérzés azonban csak bóklászik sötét lelkemben, mert Borbély korábban is azon kevés magyar miniszterek közé tartozott, akik bármikor szívesen válaszoltak kérdéseimre.

Na, de nem erről akarok én itt graffitizni, hanem hogy Borbély László most azt sem tudja, miként másszon ki ebből a dézsából minél kevesebb forradással politikai arcán. Az már tuti, hogy a verespataki biznisz zsebpénzt csepegtető hajszálgyökereit a PD-L tavaly átvette a PSD-től. Amely bizti átbőgött egy éjszakát, de hát a beruházást finanszírozó RMGC-nek tök mindegy, hogy hívják a kormánypártot, a lényeg, hogy az illetők legalább öt évre előre bebetonozzák kormányzati szerepüket. A PD-L körül már meg is száradt a beton.

Ezért az elnökválasztás után szinte azonnal bedobták a köztudatba a verespataki töltött káposzta felmelegítését, s az ügyletet a hallottak alapján maga Traian Băsescu vette kézbe, miután hajlandó lenne bármikor a Legfelsőbb Védelmi Tanácson keresztül meggyújtani a zöld lámpát az RMGC-nek. Amennyiben Borbély László karóhoz köti a négylábút.

Tény, Korodi Attila regnálásának idejében az akkor szintén társ PD-L-t nem érdekelte Verespatak, a magyar környezetvédelmi miniszter simán leállíthatta az egész hóbelevancot, mert a tulajdonosok szerintem még reménykedtek a PSD visszatérésében, nem akarták elölről kezdeni a karitatív levesosztást. Most viszont Borbély biomassza helyzetbe süppedt, mert vagy ügyesen kimászik, vagy belebuktatják a PD-L-sek.

S mivel Borbélynak van annyi esze, hogy inkább válassza az ügyes kitaktikázását, mint a magyar környezetvédelmi pályázatok szempontjából tragikus távozást, máris elkezdett dekázni a minisztérium bejárata előtt. Számomra tiszta sor volt, amikor bejelentette, márciusban Verespatakra utazik, hogy meggyőződjék, vizsgálóbizottságot alakít, szeretne meggyőződni, s amennyiben meggyőzik akkor oké a dolog.

Íme az internetes boríték, aláírom, hogy Borbély László és az RMDSZ meg lesz győzve. Már a többi magyar csúcsvezető sem annyira Verespatak-ellenes, újabban ezzel védőpajzsoznak, hogy győzzék meg őket.

Ne szórakozzunk. Verespatakon az RMGC eddig dollártízezreket ölt meggyőzésbe, tapasztalatból tudom, hogy kurva profi hasbebeszélő csapat örökmécses pénztárcával felfegyverkezve fagyassza a hőzöngők agyvizét.

Románia kasszája most kong az ürességtől, kell a pénz. Az arany világpiaci ára rekordokat dönt, nincs az a kormány – bárhol Európában –, amely ne csorgatná nyálát egy ilyen lehetőségtől. Tőlünk nyugatabbra is csak azért zöldeznek, mert nem náluk van a vén kontinens megmaradt, legjelentősebb arany- és ezüsttartaléka.

Úgyhogy, ha jól belegondolok, Borbély László még emelt fővel is kimászhat a slamasztikából. Mert ha már koalíciós kényszer Verespatak, legalább magyar szempontból is ciánmosson ki néhány kilót.