Álláspont

Észak-Korea helyi idő szerint pénteken kora reggel újabb rakétát lőtt ki,
ismét Japán irányába. Az ismeretlen összetételű fegyver a szigetország egyik legnagyobb szigete, Hokkaido felett átrepülve csapódott a Csendes-óceánba, és több millió ember életét sodorta volna veszélybe, ha a célpontja a szárazföld – írja a Daily Mail.

Hargita megyében is kijátszották a magyar kártyát a székelyudvarhelyi miccs-ügy révén. Ugyanolyan ocsmány provokáció, mesterségesen szított etnikai feszültségkeltés, amilyen számtalanul előfordult már az utóbbi öt évben.

Idén is lesz Alma Mater-találkozó, mint a legtöbbször, szeptember utolsó napjaiban. Aradnak, elsősorban a magyar gimnáziumnak, ez jelentős és nagyon szép ünnepe, hiszen a város egyetlen, de nagy múltú magyar nyelvű középiskolájában, a hosszú, hosszú évtizedek alatt végzett volt diákok találkozhatnak egymással és az iskola mai vezetőivel, növendékeivel.

Járjuk a belváros utcáit. Harmincas-negyvenes csoport bízik bennem. Nem igazán fiatalok. Valaki azzal lep meg, hogy emlékszik rám. Kisfiú voltam és a nővérem vitt kézen fogva a Mikes Kelemen (Kogălniceanu) utcában.

A mai idősebb nemzedék rengeteg, sokuk számára már-már hihetetlen, a technikai-tudományos fejlődéshez fűződő élményt megélt néhány évtized alatt. A robottechnika terén, például.

Megnyílt a frankfurti (Majna melletti Frankfurt, Németország) autószalon. Gyalog, mondják, fél óra kell, amíg egyik végétől a másikig, megállás nélkül elmehet az ember, de hát ki megy el, megállás nélkül, az autócsodák mellett?) Egyelőre csak a szakma és a sajtó előtt – a nagyközönség a jövő héttől láthatja szeptember 24-ig. Látogató azonban bőven van addig is, hisz csak újságíróból mintegy tízezer jelentkezett be.

Hiába próbálják rossz színben, nacionalista emberevőként feltüntetni a székelyeket, aki járt már a Székelyföldön az tudja, hogy ártalmatlan kisebbségről van szó, vendégszerető emberekről, akik nem gyűlölnek senkit csupán azért, mert más nyelven szólnak hozzájuk.

Kavarognak a marosvásárhelyi magyar nyelvű oktatás körüli szálak. A MOGYE után, most a felekezeti líceum ügyében. A múlt heti, a prefektúra előtti magyar tüntetésre az illetékes helyi kormányképviselő, a prefektus nem válaszolt. Az oktatásügyi miniszter viszont határozatot hozott.

Sejtjük, hogy provokáció volt a székelyudvarhelyi Kaufland „micset” vásárlójának ügye. A tevevízióban bemutatott filmecske egy össze-visszavágott tákolmány, amely egy pártatlan bíróságon egy pillanatra sem kapna hitelt.

Reggeli kávézás alatt, miközben a legújabb hurrikán borzalmas pusztításairól szóló beszámolók futnak a tévéhíradókban, elhangzik a kérdés: hogy is keletkezik egy ilyen szörnyűség?

A hatvanas évek második felétől mifelénk is látványosan csökkenni kezdett a születések száma. Az iskolákban még nem, de a papok a keresztelők számának alakulásából már előre kiszámíthatták, nemzetiségünkből hányan járulnak az elsőáldozáshoz, hányan konfirmálnak majd néhány év múlva.

Pár nap múlva bekövetkezik az, ami úgy háromnegyed éve már egyértelműen világos perspektívának tűnt: a kormány újra bevezeti az üzemanyagárakat terhelő plusz adót Romániában (ne érdekeljen most bennünket pontos megnevezése), hogy aztán októberben még rátegyen egy lapáttal – hogy ne érje, úgymond, egyből akkora sokk a lakosságot.

A blogírás divatját éljük. Aki nem ír blogot, vagy legalább nincs fenn a Facebookon, az nem is létezik – fogalmazta meg velősen, nem minden malícia nélkül egyik ismerősöm. Hát valóban van benne valami, még, ha nem is az igazi.

Befejezem a mondatot: nem szívesen írok a német politikáról, mert nem szívesen bírálok egy országot, egy társadalmat, ahol több mint 40 éve élek, és több jót, mint rosszat kaptam tőle.

Első házként elfogadott a szenátus egy törvényjavaslatot, amely előírja, hogy három évre betiltják a tűzifa exportját.