Álláspont

Jócskán felkavarta a kedélyeket Kelemen Hunor minapi nyilatkozata, miszerint Erdély Romániához kerülésének centenáriuma nem lehet ünnep az erdélyi magyarságnak.

Emlékezetem szerint az „aranyár” fogalmával először általános iskolásként találkoztam, amikor – a nagy földrajzi felfedezések kapcsán – India mesés fűszerkincseiről esett szó, amelyeket Európában „aranyárban” árusítottak, ami nagyjából annyit jelent, hogy egy kiló fűszert egy kiló aranyat adtak. Ez nagyon soknak tűnt számomra, mert némi, bár halvány fogalmam már volt az arany értékéről.

A plébános úr a mise végén közölte az örömhírt: a polgármesteri hivataltól kapott évi támogatásból megjavították a templom toronyóráját, s újabb tíz pad ülőkéjének a fűtését oldották meg.

Kelemen Hunor román állampolgárságának a megvonását kezdeményezi egy múlt heti nyilatkozata miatt a Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíció.

Lengyelország – és általában Közép-Kelet Európa – nem idegenellenes, ahogy a nyugati balliberális sajtó állítja, éppen ellenkezőleg, esetenként tárt karokkal fogadja a bevándorlókat, legyen szó politikai üldözöttekről vagy egyszerű gazdasági migránsokról. Amennyiben kulturálisan kompatibilis országokból érkeznek.

A sportot hozzám hasonlóan szerető ismerőssel találkoztam a minap. Természetesen szóba került az elmúlt hetekben lezajlott, felejthetetlen hangulatú vizes világbajnokság is.

Szombaton–vasárnap Nagyszebenben (német nevén Hermannstadtban) gyűltek össze az erdélyi szászok, a tudósítások szerint mintegy 12 ezren. Kicsivel kevesebben, mint ahányan manapság az egész Romániában vannak – 2003-ban a nagyszebeni szász evangélikus püspökség adatai szerint létszámuk 14 770 főnyi volt, s azóta egészen biztosan csak csökkenhetett, hiszen elöregedett, önreprodukcióra régóta képtelen lakosságról van szó.

Tetszett nekem, jól szórakoztam, amikor egy nálam ugyan jóval fiatalabb, de már idősödő politikus „nem korfüggő”-nek minősítette a pártelnöki funkció betöltésére való alkalmasságot. Írtam is erről a kis történetről, hasonló cím alatt.

A magyar tudósok panteonjában három Fényessel találkozunk: Fényes Elek statisztikus Csokajon (Csokaly) született Bihar megyében 1807. július 7-én, Fényes Dezső fizikus Aradon 1859-ben.

Miközben Európában kánikula dühöng, a politikában hidegháborús szelek kezdnek fújdogálni. Az USA kongresszusa a napokban újabb szankciókat szavazott meg (szerdán az elnök aláírásával jogerőre emelkedtek) Oroszországgal szemben, mire az válaszképpen 755 amerikai diplomatát (illetve nem amerikai állampolgárságú helyi kisegítő személyzetet, a helyzet nem teljesen világos) utasított ki szeptember elsejei határidővel a moszkvai nagykövetségről, a szentpétervári, jekatyerinburgi és vlagyivosztoki konzulátusokról.

Barátom panaszkodik: egykori osztálya idei érettségi találkozóját igyekszik összehozni.

Nem az én jegyzetem világosítja meg az olvasót a papíralapú és az e-könyvek jövőjét illetően.

A jelenlegi amerikai elnök egy régebbi, New Yorkot ábrázoló sematikus rajzát harmincezer dollárért adták el egy árverésen. Az összeg nem a mostani „nomber one” (az első számú) bankszámlájára folyt be; nincs is rá szüksége pár milliárd dolláros vagyona mellett – állítólag még az anyagi helyzetéhez képest szerény, évi potom négyszázezer dolláros elnöki fizetését sem veszi fel –, de a rajz újdonsült tulajdonosa és utódai majd azzal kérkedhetnek üzleti ügyfeleik, barátaik körében, hogy az USA (jelenlegi, illetve később már egykori) elnökének saját kezű, amúgy meggyőződésem szerint csekély művészi értékű alkotása birtokában vannak.

Ismét terítékre került a luxusnyugdíjak ügye. A Tudose-kormány szeptember elsejétől módosítaná a belügyesek, hadügy-misztériumi alkalmazottak és hírszerzési ügynökségek embereire vonatkozó különleges nyugdíjrendszert.
Nemcsak a nyugdíjak óriási összegével van gond, hanem a nyugdíjazás körülményeivel is.

Ki ne vágyna évente legalább egyszer, távol otthonától és monoton életmódjából kiszakadva egy kis nyaralásra, tengerpartra vagy a hegyekbe.