Álláspont

Egy alföldi település vezetői közül többen panaszkodnak, hogy rendszeres a sokperces késés a meghirdetett rendezvényekről. Még a vasárnapi mise kezdésére is várni kell, amíg megérkeznek a hívek.

Az új kormányalakítás fülsüketítő csatazajában, melynek elindítója korántsem a politika, hanem az utcára kivonult civil társadalom volt, éppen a civil társadalom hangja tompul el, vagy hallatszik csak nagyon halkan.

Franciaország másodszor borult gyászba idén, a januári vérengzés után az iszlám terrorizmus ismét áldozatokat szedett.

Hetven éve nem volt ekkora vérfürdő Franciaországban – adta tudósítása címének az egyik hírportál.

Látom, ahogyan a közösségi oldalakon szervezkednek a fiatalok. A párizsi támadások után egyre többen színezték profilképüket a francia trikolórra.

A parlament ezen a héten a közalkalmazotti dolgozók bérének emeléséről döntött. Igen helyesen: a közalkalmazottak többsége, az általános hiedelemtől eltérőn, többnyire gyalázatos bérért dolgozik.

Németország továbbra is veszélyforrás, kongatják a vészharangot Varsóban már több mint 10 éve. A lengyel figyelmeztetés azonban süket fülekre talált Közép- és Kelet-Európa többi országaiban.

Képes lesz-e Dacian Cioloş új kormányzási szemléletet meghónosítani, miután Románia végre megszabadult a korrupt és inkompetens Ponta-kormánytól?

Végnapjait élő belvárosi nagyáruházunk oldalsó szárnyán érdeklődve szemléltem a „Clubul universitar” feliratot.
Nocsak, talán e téren érdemben is megmozdul valami?

Jó pár évvel ezelőtt alkalmam volt tréfásan megkérdezni két olyan minisztertől is, akikkel az élet váratlan alakulása folytán baráti viszonyba kerültem, hogy gyermekkorukban, amikor a felnőttek megkérdezték tőlük, mi leszel, ha nagy leszel kisfiam? boldogan azt kiáltozták: miniszter, miniszter, s kergette-e őket anyucijuk seprűnyéllel az asztal körül, hogy majdan kegyelmes urak lehessenek?

November 13. néhány éve a magyar nyelv napja annak emlékére, hogy 1844. november 13-án fogadta el az Országgyűlés a magyart államnyelvként.

Az őszi szezon kezdete óta ismét „ráharaptam” az ifjúkoromban űzött sportra, a kosárlabdára. Mármint tévénézőként. Rendszeresen követem Európa legjobb férfi csapatainak meccseit (nőit nem közvetítenek), de a hazai bajnokság összecsapásait is élvezem.

A bukaresti politikai válság e zűrzavaros napjaiban, amikor a háborgó utca hangját és potenciális erejét rejtett erők megpróbálják elkobozni, de legalábbis saját túlélésük érdekében kisiklatni, újabb és újabb mumusokkal ijesztgetik az általuk hiszékeny gyermeknek tartott átlagpolgárt.

Későn, nagyon későn mondott le a Ponta-kormány, és akkor is csak az utca nyomására, ahogyan az államfő is keserűen megjegyezte.

Nem tudom, hogy a hazai tévéállomások hűséges nézőinek feltűnt-e az a tény, hogy a bukaresti lokálkatasztrófa óta szinte azonnal eltűntek a politikusok a képernyőről.