Álláspont

A temesvári népfelkelés negyedszázadik évfordulóján Isten iránti hálával tekintek vissza 1989 adventjének megváltó történelmi eseményeire.

Az Európai Tanács – új lengyel vezetője, Donald Tusk szerint – a pillanatnyilag az Unió előtt álló két legjelentősebb kihívásról, a befektetések beindításáról és a keleti szomszédság helyzetéről tárgyalt.

’89-ben az erdélyi román–magyar testvériség valós jövőképként körvonalazódott.

Nem tévedek, ha állítom: csak néhány európai ország (lásd Luxemburg) polgárai nem nosztalgiáznak a hatvanas-hetvenes évek után.

Nem tudom hányan figyeltek fel arra, hogy új államfőnk, aki ezekben a napokban még csak készül magas tisztségének elfoglalására, kedden Temesváron, a temesvári forradalom huszonötödik évfordulóján egyetemistákkal, tanárokkal, a civil társadalom képviselőivel is találkozott, amelyen azt is kijelentette, mégpedig igen-igen hangsúlyozottan, hogy elnöki mandátuma egyik fő feladatának tartja az oktatás és nevelés ügyének prioritássá tételét.

Mi lett a Hunyad megyét, Dévát és Vajdahunyadot vezető PNL-s politikusokból? Abból a régi gárdából, amely különböző tisztségekben egy bő évtizede uralja a megyét vagy a megyeszékhelyet? Hunyad megyében ugyanis hagyományosan a PNL a legerősebb párt, sem a PSD, sem a PDL nem tudta megkérdőjelezni elsőbbségét.

Hétfőn új kormány alakult.
Na és?
Kormányok jönnek és mennek, mi, köszönjük szépen, maradunk.
Nincs se világkezdet, se világvége, számunkra (sajnos) egyre megy, hogy Ponta-1-nek, 2-nek, 3-nak, vagy 4-nek nevezik az új kabinetet, meddig tart még jelenlegi, államfői választásokat vesztett miniszterelnökünk és két tucatnyi politikusunk politikai karrierje, nem több ez botcsinálta politikai osztályunk magánügyénél.

Nem lehet elfordítani az erdélyi magyarságot az RMDSZ-től, a kapcsolat csak akkor kerül veszélybe, amikor az RMDSZ fordul el a magyarságtól.

Nem részletezem, miért nem kedvelem a sorozatokat. Csak annyit: mert órarendszerűen kell odaülni a képernyő elé, félretéve minden egyéb tennivalót. De sorolhatnám egyéb kifogásaimat is.

A román politika jelenleg változóban van, ezt elsősorban az új elnök megválasztása bizonyítja. Az 1989 után felnőtt generáció már egészen másképp gondolkozik, mint szüleik, nagyszüleik. A hazatérő vendégmunkások tapasztalatai is hozzájárulnak a közvélemény átalakításához.

Furcsa, hogy nem mindenki lelkesedik a minimálbér emelése miatt. És – nem csak Romániában.

Nem akarok „ünneprontó” lenni, de azt tudjuk, hogy „egy fecske még nem csinál nyarat”, és egy új elnök sem teremthet Romániában gyökeresen új helyzetet.

2001-ben az USA a terrorizmusnak üzent hadat, annak nevében háborút is indított, a mostani újabb globális hadüzenet mondhatni az előző folytatása, kiegészítője.

Mikor azon a bizonyos november végi szerdai napon meghallottam a ploieşti ítéletet, csúnyán káromkodtam, és – ami nem szokásom – hangosan szidtam a románságot.

Advent idején, karácsonyváróban ünnepelni hazaérkezik a nyugati vendégmunkások többsége, közöttük azok a kisebbségiek is, akik szintén kint „dolgoznak”, hogy a szeretet ünnepén együtt legyen az egész család.