A jóérzés!

A Kamaraszínház esti előadására gyülekezett a közönség a Bábszínház előtt. Voltunk vagy 25-30-an összezsúfolódva az egy méternél nem szélesebb járdán. Egy tizenéves kerékpáros nyeregben ülve úgy evickél át a „tömegen”, hogy egy-két személyhez hozzáér, hátát súrolja.

Rászólok: – Azért itt leszállhatnál a kerékpárról!

A fiú leugrik, s meglehetősen agresszív tónusban kioktat, hogy mi álljuk el az utat, miattunk nem lehet közlekedni. Mondom, hogy ez járda. Mire felcsattan: – Na és! Ki tiltja meg nekem, hogy itt biciklizzek?

Bevallom: e szemtelenségre köpni, nyelni sem tudtam, csak rálegyintettem.

Utólag üzenném neki: például a jóérzés, fiam. Csakhogy amikor azt osztogatták, te nagyon hátul álltál a sorban.