A második évtized (majdnem) felénél

Közeledünk a 21. század második évtizedének a közepéhez, addig már csak a 2015-ös évnek kell eltelnie. Nem vagyok egyedül, aki nyíltan hangoztatja: a században elért eddigi anyagi-erkölcsi eredmények messze elmaradnak a közép-kelet-európai országok lakosságának várakozásaitól. Sokkal többet reméltünk a rendszerváltástól, illetve a NATO- és uniós csatlakozástól.

Arra 1989-ben akár mérget vettünk volna, hogy mifelénk az európai integrálódás nem lesz könnyű. Hogy hazánkban nehezebben indulnak meg azok a fogaskerekek. A „csak rosszabb ne legyen” jellegű, mindenbe beletörődő, minden rosszat elfogadó, a totális igénytelenséget kifejező mentalitás az évtizedek alatt rátelepedett az országra. Még a munka, az alkotás megítélésében (kezdetben) eltérő Erdélyre, Bánságra, Partiumra is. Ezt észleltük már korábban is. Ezen nagyon nehezen, csak erős kormányzói kézzel, vagy a becsületes munka (anyagi) felértékelésével lehet(ne) változtatni. Nálunk mindkettőből óriási hiány volt, van most is.

A romániai lakosság reményvesztettsége vezetett a szász államelnök megválasztásához. Mert már a hazai nemzeti többség józanul gondolkodó része sem hitt a görögkeleti vallású, román anyanyelvű, plagizálás-gyanús államelnökjelölt ígéreteinek. De hogy milyen eredményt ér(het) el itt Iohannis, azt megjósolni sem merik még a higgadtabb politológusok sem.

Csak szónoki kérdésként fogalmazódik meg bennem: mi lenne, ha a reá szavazók ezúttal határozottan kiállnának az elnök reformtörekvései mellett? És nem csak a festéket vennék meg (ha az van ráírva: Németül fest!/Vopseşte nemţeşte!), hanem a német típusú nagypolitikát is?