Átverések

Nem tudom, hogy van-e az ilyen vagy olyan rendszer iránt elfogult, aki ne észlelné, hogy az utóbbi hetven évben néhányszor alaposan átvertek bennünket. Kisebb és nagyobb horderejű dolgokban egyaránt. Az eseményeket kevésbé ismerőknek vagy a szándékos feledékenyeknek, a most is nosztalgiázóknak említeném, hogy a kommunisták tejjel-mézzel folyó Kánaánt ígértek mindenkinek egyenlő módon. Helyette munkatáborokat, éhbért, jegyrendszert kaptunk.

Már ebben az évezredben jött mindannyiunk átverése az Európa Unióval. Amikor elhitették sok tízmillió közép-kelet európaival, hogy tagja lehet a jóléti társadalomnak. Olyan nagy a csalódás, hogy azóta nagyon sokan már megbánták, hogy akkor igennel szavaztak a csatlakozásra. 

Hogy ezen felül hányszor verték át a romániai polgárt a fentieknél kisebb jelentőségű ügyekben az egymást követő kormányok, államfők, azt össze sem lehet számolni. Hogy csak az abbamaradt autópályákat, vagy a minősíthetetlenül rossz kivitelezésben ünnepélyesen avatott utakat, az egyik napról a másikra váratlanul levágott nyugdíjakat és minimálbéreket, a fokozatosan növekvő árakat, adókat és rezsiköltségeket említsem. Az utóbbi közel száz évben a kisebbségeknek tett egyetlen ígéretet sem tartottak be.

Vasárnap mindenképpen elmegyünk szavazni, mert két magyar nemzetiségű jelöltünk is van. Esélyük nincs, de a jelenlétünket igazolnunk kell!

De kire szavazzunk majd a második fordulóban? Kinek az átverése lesz kevésbé fájó? Egy fővárosi Mitikáé, avagy a velünk eleve nem rokonszenvező szászé?