Az utolsó hirdetőoszlop

Naponta elmegyek mellette, mégis városvédő barátomnak minap küldött fényképe hívta fel a figyelmemet, hogy milyen siralmas állapotban van városunk egyetlen megmaradt hirdetőoszlopa. Valamikor több is volt a belvárosban, mára a Vaslakat-ház szomszédságában lévő téren maradt egy írmagnak. A rozsda igencsak kikezdte, félő, hogy összeomlik. Akkor viszont egy újabb várostörténeti tárggyal leszünk szegényebbek. Ugyanúgy nyom nélkül kerül majd az ócskavasba, mint néhány éve az utolsó fémből készült villanyoszlop a Vörös Ökör tér sarkáról. Arra sem figyelt fel a múzeum, mint ahogyan a várostörténet sok más emlékére sem.

A hirdetőoszlopot már azért is számon kellene tartani, mert rajta van a város egykori címere a három templomtoronnyal, a kardot markoló karral, a várral és a Marost jelképező hullámokkal. Amilyen az újaradi vámház vagy a Dragalina (Apponyi) körúti egyik bérház homlokzatán látható.

Jártam olyan kisvárosban, ahol a helyi múzeumot úgy rendezték be, mint a település száz évvel ezelőtti főutcáját. A járdára nyíló üzletekkel (cukrászda, optikus, „zenés” étterem halk cigányzenével, dohánybolt), kisiparos műhelyekkel (borbély, suszteráj, szabóság). A bejáratok előtti járdán meg két pad, egy eredeti gázlámpa, valamint a hirdetőoszlop a „legújabb” hírekkel. Le lehetett ülni a padra, a székekre, a nádból készült újságtartóból az akkori újságot is olvasni lehetett.

Nem dicsekszem, de bevallom: láttam ennél sokkal nagyobb, gazdagabb múzeumot. Összehasonlíthatatlanul értékesebb tárgyakkal. Annak a kisvárosnak viszont ez maradt meg a történelméből. Az ottaniak evvel büszkélkednek, ezt mutatják be az oda látogatóknak.  

Szóval veszélyben az utolsó aradi hirdetőoszlop. Utána még maradna a két gázlámpakar a Csanádi palota udvarán. Ha mindezt az ócskavastelepre juttatjuk, akkor sikerül eltüntetni a 19. századi aradi urbanizálódás utolsó kézzelfogható emlékeit. Talán ez a cél?