Cipőfűzős bátorság

Idén a legutóbbi német–magyar focimeccsen, Bajorország fővárosában, Münchenben a hazai csapat szivárványos karszalaggal lépett pályára. A játéktérre beszabadult néző egy LMBTQ-s zászlót lobogtatott gúnyosan a magyar csapat előtt.  A közönség végigfütyülte a magyar himnuszt, így fejezve ki nemtetszését az ellen, hogy a vendégcsapat játékosai nem voltak hajlandóak letérdelni annak jeléül, hogy szolidaritást vállalnak a balliberális genderelmélettel. 

Nem szeretnék idegen tollakkal dicsekedni, ezért elárulom, hogy a következő gondolatok nem az én agyamban fogalmazódtak meg. A bevezetőben leírt esettel kapcsolatban ugyanis Schmidt Mária, Széchenyi-díjas történész írta meg a világhálón a német labdarúgó-szövetség elnökéhez címzett nyílt levélben, hogy vajon lesz-e bátorsága a német válogatottnak ugyanezeket az LMBTQ-jelképeket viselni a katari világbajnokságon. Vagy a müncheni „kiállásukkal” csak egy kis ország válogatottját szerették volna megalázni? Nos, akik figyelemmel követték a vb eseményeit, azok tudják a választ: a német nemzeti tizenegy eldugta, mondhatni a cipőfűzőjébe rejtette bátorságát! Ott, az arab világban ugyanis tiltott minden szivárványos jelkép viselése, a muszlim vallás nem tűri el a szexuális devianciát, annak minden megnyilvánulása a vallásukkal összeegyeztethetetlen, ezért büntetendő. (Különben megjegyezendő, ez az egyik oka annak, hogy miért olyan nagy a gyermekáldás az arab országokban, és miért olyan alacsony a népszaporulat az európai államokban.)

A német válogatott „bátor” cipőfűzős tette, de az egész világbajnoki szereplése is annak a biztos jele, hogy a német társadalom súlyos válságban van. Elsősorban erkölcsiben. A valaha büszke német nép egy agymosott konglomerátummá változott, amely évtizedek óta csak meaculpázik, hamut szór a saját fejére a második világháborúért. A 80 milliós nemzet nem képes rendet teremteni még saját országában sem. Egy olyam állammá vált, amely eltűri, hogy teljesen leromoljon a közbiztonság, hogy migránsok tíz- és százezrei azonosítatlanul mozogjanak az országban, hogy egyes településeken no-go zónák létezzenek, hogy gyermekeket támadjanak (és öljenek) meg, hogy a vallásuk, a vallási hitük szerinti ünnepek jelképeit sem használhatják.

Amikor a fentieket számba veszem, egy analógia jut eszembe. Az egyetemen a Római Birodalom bukásának az okairól akadémikus professzorunk kifejtette, hogy annak nem a barbár népek támadásai volt a fő oka, hanem a római társadalom erkölcsi meggyengülése. A jólét, a tivornyázás, a kényelem, a dőzsölés belső kórként gyengítette a birodalmat. Mondhatjuk, akárcsak mostanság. A Nyugat a jóléti társadalom rabja lett. S lám, a pénz, a kényelem megroggyantja a legerősebb gerincet is. Azért érdemes a bátorságot, a nemzeti büszkeséget is a cipőfűzőbe rejteni. Mint tette azt Katarban a német (különben csúnyán leszerepelt) válogatott.