Csak az ne hangzott volna el

Az elkészült bicikliútnak hamar híre ment a városban.

Nem tudom, mióta nem találkoztam annyi sétálóval és kerékpárossal a Maros partján, mint szombat este. Az újaradi hídig (majdnem) befejezett úton egy óra leforgása alatt mintegy száz (nem túlzás) bringázó karikázott el mellettünk. Fiatalok, idősebbek, négy-öt évestől 80-ig. Egész családok. A biciklisek a frissen leöntött aszfalt simaságát élvezték, valamennyien (kutyák és sétáltatóik) a friss levegőt.

Már-már az ötvenes-hatvanas években kezdtem érezni magam, amikor szombat–vasárnap nyári esténként még elegáns hölgyek és urak korzóztak a parton. Olyan szépnek, idillinek tűnt minden. Még a takarítatlan, gondozatlan partot, helyenként a méteres gazt is felejtettem volna.

Csak az a „ce ... mea” ne hangzott volna el oly gyakran!