Csatorna

Esti kutyasétáltatás közben néhány mondat erejéig rendszeresen szót váltok a munkáját lelkiismeretesen végző utcaseprőnkkel. Panaszkodik, nem tudja rendesen végezni tevékenységét, csak az utcánkban három vízlevezető csatorna mindig eldugul. Egy-egy esőt követően járdaszélig érő „tavakban” ringatózik a szemét mindaddig, amíg a víz fel nem szívódik az aszfalton, betonon keresztül. Olykor két-három napig is.

A három dugulásból kettő a legutóbbi útbővítésnek köszönhető, a harmadik viszont több évtizedes. Erről egyszer, még az átkosban szóltam a lefolyót hosszúnyelű lapáttal tisztító háromtagú brigád vezetőjének, hogy az út közepéig vezető cső van eldugulva, onnan kellene kimosni az eltömődést. A kezét mindvégig nadrágzsebében tartó illetőtől kaptam egy olyan kioktatást, miszerint az egy másik munkafolyamat, amelyet egy másik brigád végez. Meg is nevezte, de annak a kifejezésnek a megfelelőjét szótárban nem találtam meg.

Azóta várjuk, hogy az a bizonyos Rejtő Láthatatlan légiójához hasonlítható „dugaszoló” brigád előkerüljön. Valószínűleg annyi a munkájuk szerte a városban, hogy még nem akadt reá idejük. Egyszer talán csak előkerülnek!