Csendes a Maros

Csendes a Maros. Délutánonként, kora esténként legfeljebb egy-egy kajakos teszi meg többször a távot oda-vissza a Voinţa és a várhíd között. A fiatalabb olvasók talán képzelgésnek hiszik, ha a folyón zajló egykori pezsgő evezős életet említem. Pedig valamikor a Bulától az UTA klubig öt stég „nyújtózkodott” a vízbe. A kételkedőknek javasolom, lapozzák fel a romániai vízi sportok történetét, az evezésnél és kajak-kenunál rengeteg aradi sportoló nevével találkozhatnak. Köztük kontinens- és országos bajnokokéval, válogatottakéval, olimpiai érmesekével.

Most csendes a Maros.  

A sportban nálam jártasabb szakemberekkel beszélgetünk az aradi vízi sportok jelenlegi helyzetéről. Abban megegyezünk, hogy a mostani élsportolói követelmények messze meghaladják az aradi lehetőségeket. Manapság lehetetlen számottevő eredményt produkálni az ötvenes évek módszereivel. Akkoriban az edzők felküldték az egységeket meg a „szingliket” a temesvári hídig, ők kerékpárral elébük mentek, s a folyó egy bizonyos szakaszán, egy versenytávon stopperrel mérték az idejüket. A nagy versenyek előtt naponta többször ismételték az edzést.

Manapság ez nagyon kevés.

De meglódul a fantáziám: egy amatőr evezősklub alapításáról talán el lehetne gondolkozni. „Csak” egy használaton kívüli csónakházra, néhány használt csónakra, a sportág és a folyó egy-két fiatalabb szerelmesének összefogására lenne szükség.