Egyik tizenkilenc, a másik…

Az én generációm tagjai az ötvenes-hatvanas években úgy tekintettek Jugoszláviára, mint az ígéret földjére. Akkor mifelénk a legsötétebb kommunista diktatúra minden negatívumát éreztük: jegyrendszert, személyi diktatúrát, a szovjet mintájú agymosást az ifjúsági szervezetekben (is), a suttogva emlegetett Duna-csatornai és egyéb munkatáborokat, börtönöket. És tudtunk a csehszlovákiai kisebbségek erőszakos kitelepítéséről, javaik elkobzásáról.

Ezek mellett Josip Broz Tito országa nyugat előszobájának tűnt. A mindenki által hallgatott újvidéki rádió egész napos magyar adásában ment a nyugati zene (a rock, majd a twist is), a híradóikban nyíltabban beszéltek a nálunk tabunak számító témákról, a közellátás példásan jó volt, a vasárnapi sportműsorban magyar nyelven körkapcsolásban közvetítették a jugoszláv bajnokság magyar érdekeltségű, legizgalmasabbnak ígérkező mérkőzéseit. És a jugó állampolgárok úgy jártak át Olaszhonba, Ausztriába, mint mi Temesvárra.

Aztán a kilencvenes évektől egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy mekkorát tévedtünk. Hogy a jugoszláv partizánok ugyanúgy mészárolták le az ártatlan civil magyarokat, mint bármelyik hódító hadműveletet végző hadsereg. A hetvenes-nyolcvanas években, a bolgár színekben és névvel szereplő török kisebbségi súlyemelők révén felszínre került a bolgárok erőszakos asszimilációs politikája is.

Folytathatnám a tanítómesternek számító szovjetekkel (ők egész népeket költöztettek ki, lásd a tatárokat, a volgai németeket, az Ázsiába telepített zsidókat), a kínaiak kisebbségellenes (lásd Tibet) politikájával, s akkor rádöbbenünk: egyik diktatúra sem volt jobb a másiknál. Népnyelven: egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Talán a kommunizmus egy lapáttal még rá is tett.

Ennek kötelezően bele kellene kerülnie minden állam nemzeti történelmébe. Hogy ne minősíthessék egyes államokban minduntalan saját népüket toleránsnak, a szomszédot pedig fasisztának, a minimális jogokat kérő kisebbségeket nacionalistának, szakadárnak. Nem akarok ujjal mutogatni, de többfelé is kellene.