Egylábas… négylábas

A szólásmondás szerint az újságírónak a téma az utcán hever. Nekem is, de engem a kutyasétáltatás juttat szinte minden nap újabb témához.

Minden lakásban tartott kutya tulajdonosának a gondja: mikor beköszönt a nedves idő, a napi sétáltatás után kötelező a lábmosás. Naponta többször is. Mert a legintelligensebb házi kedvenc sem kerülgeti a tócsákat, és nem hajlandó letörölni a lábát az ajtó előtti törlőn! (Tréfa: Még akkor sem, ha már annyira okos, olyan önálló, hogy gazdija a nyakába akaszthatja a bejárati ajtó kulcsát és elküldheti bevásárolni.)

Minálunk hazatértünkkor összeül a „konzílium” két tagja, s megállapítjuk, hogy a lábmosás egylábas, kétlábas, avagy négylábas. Ez utóbbi a legenyhébb fokozatú szennyeződés, a kutyus mind a négy lábát elegendő egyetlen vederke vízben megmosni. A négylábasnál minden láb után vizet kell cserélni.

Sajnos, december közepétől ez utóbbi egyre gyakoribb. A környéken az elhúzódó csatornázási munkákat csak az év utolsó hónapjában fejezték be. Az építők sebtében összepakoltak, jöttek az aszfaltozók, beöntötték az árkok tetejét. Az út két szélén, helyenként még a járdán is néhány milliméter vastag por maradt.  

A világ civilizáltabb felén az utat átadás előtt kötelezően lemossák. Úgy tűnik, erről sem a kivitelezőknek, sem az átvevő bizottság tagjainak bizonyosan nincs tudomása!

Az első eső, hóesés óta a kutyámnak rendszeressé vált a négylábas lábmosás. Ugyanis felszedi a sarat. Annyi lenne a legnagyobb baj, nem kopik el a lába – mondhatnánk. Csak az a bibi, hogy azokon a belvárosi utakon járókelők is átkelnek, naponta pedig sok száz gépkocsi fröcsköli a sarat, száraz időben kavarja a port.

A kivitelezés vezetőjét és az átvevőt arra kötelezném, hogy nedves időben kétszer gyalog átkeljen ezen az útszakaszon. Munkába menet és jövet ezt az utat használja saját gépkocsijával.

Biztos vagyok: egy hét után küldenék a mosóautót!