Felfedezni a spanyolviaszt!

Olvasom, hogy az egyik afrikai állam az egész kontinenst átszelő, 15 km széles erdősáv telepítését kezdeményezte a Szahara terjedésének megakadályozására. Jobb később…

Vagy jó négy évtizeddel ezelőtt hallottunk először a Föld sivatagosodásának jelenségéről.

Egy útikönyv írója akkori tapasztalatait úgy összegezte, hogy a sivatag déli részén, a szavannákon élő nomádok állataikkal lelegeltetik a növényzetet, kivágják és feltüzelik az utolsó akáciát, majd továbbállnak. Néhány éven belül az egész területet meghódítja a homok.

Az elsivatagosodás olyan méreteket öltött, hogy Közép-Afrika valamikor legnagyobb tava, a Csád-tó területének töredékére zsugorodott. A valamikori, hatalmas halállománnyal rendelkező, sok tízezer ember megélhetését biztosító vízfelület helyén a szél homokot kerget. Az esténként egykor bő zsákmánnyal hazatérő halászok homokon húzzák csónakjaikat. A tóba ömlő patakokat útközben elnyeli a homok. (Akárcsak Közép-Ázsiában az Aral-tó esetében, ahol a Szir-darja és Amu-darja vizét útközben “megisszák” az öntözött mezőgazdasági területek.)

Aki figyelemmel kíséri az eseményeket, tudja, hogy az ENSZ évente milyen hatalmas mennyiségű élelmiszersegélyt oszt ki Afrika e régiójában. A sivatag elől elvándorolt embertízezrek élnek táborokban, s várják az égi mannát. A világ meg küldi a humanitárius segélyeket.

Halat, nem pedig halászfelszerelést!

Ha összeszámolnák, hogy az elmúlt évtizedek alatt milyen értékben szállítottak Afrikába élelmiszert, abból bőven telt volna a sivatagosodás feltartóztatására, no meg az ott lakók oktatására is. Hogy megtanuljanak ésszerűen gazdálkodni.

Végiggondolva, azt hiszem, a világ fejlett mezőgazdasági nagyhatalmai, mindenekelőtt az Egyesült Államok gazdasága számára az élelmiszersegély-osztás mindenképpen kifizetődőbb. Mert megszabadul a raktározott terményfeleslegétől! Az amerikai farmereknek nem kell termőterületet csökkenteniük, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma állandó marad. (Nem úgy, mint mifelénk, ahol uniós csatlakozásunk néhány év alatt tönkretett több virágzó ágazatot, lásd példaként a cukorrépa- vagy kendertermesztést, sertés- és szarvasmarha-tenyésztést.) Arról nem is szólva, hogy mennyire növeli imázsát a “megsegített” ország, nép, embercsoport előtt. Amerika (vagy akármelyik szuperhatalom) lesz a “nagy barát”!

Szóval egy afrikai ország felfedezte a spanyolviaszt. Azt, hogy a sivatagosodás egyedüli ellenszere, a környezetmegóvás egyedüli hatékony módszere az erdőtelepítés. Tanulhatnánk tőle!

Vagy inkább saját elődeinktől! Nem volt véletlen, hogy őseink az utak mentén fasorokat telepítettek, a homokot akácfaültetvénnyel igyekeztek megkötni, a tanyákat fákkal övezték. A tanyákat felszámolták, az útszéli fákat kivágták. 1965-ben egy alföldi magyar falu akkori vezetője még avval büszkélkedett, hogy az ő határukat véges- végig fasor övezi. Azóta a fasoruk igencsak foghíjas lett!

Manapság, a zöldövezet dühödt irtása idején valakinek eszébe juthatna Aradon is, hogy a várost legalább egy 50 méter széles erdősávval vegyék körül. (Két évtized múlva utódaink imába foglalják majd a nevét!) Szél- és porfogónak. És pótolni a város egyre zsugorodó zöld tüdejét.