Flórián

Néhány évvel ezelőtt, néhai szép emlékű Réhon Józseffel, egykori igazgatómmal, majd kollégával gyakran vallási kérdésekről beszélgettünk. Aki nem tudná, tanulmányai nagyobbik részét felekezeti, a nagyváradi premontrei gimnáziumban végezte, csak az érettségi vizsgát megelőző évben került sor az egyházi iskolák államosítására. Az otthoni és iskolai vallási nevelése viszont mély nyomot hagyott benne. (Akárcsak az akkori növendékek jó részében.) Szinte élete utolsó percéig kereste az okokat, amiért az egyházaknak 1990 után nem sikerült visszahódítaniuk korábbi befolyásukat a társadalom erkölcsi nevelésében.

Hogy milyen hiátusok voltak és vannak az ifjúság nevelésében, azt évtizedes pedagógusi tapasztalatainkból kihámoztuk. Jocó (elnézést a bizalmas, kedveskedő megnevezésért) azokat a lehetőségeket igyekezett felmérni, amellyel a diákságot ismét a keresztény vallás felé fordíthatná. Beszélgetéseink során megemlítettem, hogy abban az egyházközösségben, ahova járok, a plébános atya azt az újítást vezette be, hogy az oltáron minden elsőáldozásra készülő gyermek nevével ellátott gyertyát állított.  Amikor részt vettek az istentiszteleten, mindenki meggyújtotta a saját gyertyáját. A gyermekek szinte versenyeztek, hogy az esemény (elsőáldozás) bekövetkeztéig kinek lesz kisebb a gyertyája. Beszélgetésünk során itt felcsillant egykori igazgatóm szeme. – Látod sok ehhez hasonló kezdeményezésre lenne szükség, hogy megszerettessük a gyermekekkel a rendszeres templomba járást – mondta.

Réhon József tanár-igazgató-tanfelügyelő úr lelke immár az igazak országában oktat. A vele való beszélgetés a minap, karácsonykor jutott eszembe. Plébános urunk ugyanis ősztől ismét elkezdte a gyermekek heti felkészítését az első szentáldozásra. Az oltáron megjelent hat gyertya hat névvel. Már az első alkalommal meggyújtották az egyiket. Azóta folyamatosan mindig ugyanazt. Tulajdonosa, Flórián ott van minden vasárnapi, ünnepi istentiszteleten. Mindig ministrál. Az ő gyertyájából az egyharmad már leégett. A többi öt gyertya olykor-olykor kap csak lángot. Igaz, karácsonykor több is világított (akkor tizenegyen ministráltak!). Ha rosszindulatú lennék, azt mondanám, hogy azok gazdáit elsősorban a kiosztott ajándékok, a csomagok „motiválták”. De ezért a gyanúsító gondolatért elnézést kérek!

Ha élne, most megvitatnám barátommal a jelenséget. Azt, hogy nemcsak jó ötletekre, kezdeményezésre lenne szükség, hanem megfelelő partnerre is. Elsősorban a szülők részéről. Olyanokra, mint Flórián szülei, akik nemcsak gyermeküket küldik a templomba, hanem maguk is ott vannak. Pedig az ő szüleik (Flórián nagyszülei) is a szocialista érában, az ateista iskolákban nevelkedtek. Ezt az érvet szinte mindig felhozzuk a jelenség igazolására.

Azért akadnak olyanok, akik megtalálták az utat a Mindenható felé.

Most egy optimista gondolattal kellene befejeznem a jegyzetet. Ilyen gondolataim vannak ugyan, de azokat sehogy sem tudom a témához kapcsolni. Mert a teljes liberalizmus (libertinizmus) felé orientálódó világunk nem abba az irányba mutat. Sem Nyugaton, sem mifelénk.

Adná a Mindenható, hogy nagyot tévedjek!