Az ezredforduló óta eltelt egy évtizedet az EU-taggá vált közép- és kelet-európai országok gyors fejlődése jellemezte. Átlagban ezen országok gazdasága sokkal gyorsabban fejlődött, mint a nyugati régi tagországok.
Ebből kifolyólag a különbségek is csökkentek, noha egy évtized után még mindig jelentősek. Több szempontból is.
Fokozott gazdasági teljesítmény
2008 szeptemberéig, vagyis a gazdasági világválság kitöréséig valamennyi EU-s tagország gazdasági teljesítménye növekedett, derül ki az Európai Unió statisztikai hivatalának adataiból. Keleten sokkal nagyobb mértékben, mint nyugaton. Míg az euróövezet országainak nemzeti összterméke (GDP) 2000 és 2009 között évente átlagban 1,4%-kal emelkedett, addig a három balti országban a növekedés éves átlaga 4,8% volt, annak ellenére, hogy 2009-ben kétszámjegyű visszaesést regisztráltak! Bulgária és Szlovákia (4,7%), valamint Románia (4,6%) gazdasági teljesítményének éves növekedési üteme is jóval az uniós átlag fölött volt. Ellenben Dánia, Németország, Olaszország és Portugália esetében a gazdaság évente átlagban kevesebb, mint 1%-kal bővült 2000 és 2009 között.
Ennek ellenére az egy főre jutó GDP terén továbbra is jelentősek az eltérések. Bulgária és Románia, vagyis az EU legszegényebb tagországai esetén ez nem éri el az EU-s átlag felét sem.
A következő táblázat a nemzeti össztermék változását, valamint az egy főre eső GDP helyzetét mutatja be, néhány ország példáján.
Ország
GDP (milliárd euróban)
GDP/fő, 2009 (euróban)
2000
2009
Belgium
239
339
31 400
Hollandia
396
572
34 600
Nagy-Britannia
1410
1563
25 300
Írország
90
160
35 700
Franciaország
1368
1907
29 600
Dánia
163
223
40 400
Svédország
243
293
31 300
Finnország
122
171
32 100
Ausztria
198
274
32 800
Németország
2012
2397
29 300
Olaszország
1127
1521
25 200
Magyarország
46
93
9300
Csehország
56
137
13 100
Lengyelország
157
310
8100
Lettország
7
19
8200
Spanyolország
580
1054
22 900
Szlovénia
21
35
17 300
Görögország
132
233
20 700
Románia
34
116
5800
Bulgária
12
35
4700
Svájc
252
354
45 800
Horvátország
22
45
10 800
Törökország
234
440
7000
Amint a táblázatból is kiderül, az EU legjelentősebb gazdasági hatalma Németország, az egyetlen, melynek GDP-je meghaladja a 2000 milliárd eurót. Az EU másik három hagyományos gazdasági hatalma, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország éves teljesítménye már egy évtizede is meghaladta az 1000 milliárd eurót, s az évtized végére immár Spanyolország is bekerült a nagyok klubjába, noha az ezredfordulón még jóformán a felénél volt. A 10 milliós lakosú Magyarország éves gazdasági teljesítménye nem éri el a 100 milliárdos szintet, a vele szinte azonos lakosú Csehország viszont jócskán meghaladja, nagyobb mértékben, mint például a 21 milliós Románia, melynek gazdasági teljesítmény valamivel több, mint a 9 milliós Svédország GDP-jének egyharmada!
Az egy főre eső GDP terén az EU leggazdagabb országa Dánia (a törpeállamok kivételével), ahol minden lakosra 40 400 euró jut. Mégis jóval kevesebb, mint az unión kívüli svájciakra. A szintén unión kívüli Horvátország viszont még Magyarországot és Lengyelországot is megelőzi, a sereghajtó Romániáról és Bulgáriáról nem is beszélve.
Teljesítmény és fogyasztás
A nyers adatoknál azonban kifejezőbb a vásárlőerővel korrigált egy főre eső GDP. Mert ez fejezi ki az életszínvonalat. A következő táblázat a vásárlóerővel korrigált egy főre eső GDP-t mutatja, az egy főre eső fogyasztás mértékét, illetve a fogyasztói árak szintjét, valamennyit arányosan, az uniós átlaghoz viszonyítva.
Ország
Korrigált egy főre eső GDP
Egy főre eső fogyasztás
Fogyasztói árak szintje
Hollandia
131
116
110
Írország
127
102
131
Ausztria
124
114
112
Dánia
121
112
150
Svédország
118
114
112
Németország
116
116
105
Belgium
116
107
118
Finnország
113
108
125
Nagy-Britannia
112
125
96
Franciaország
108
113
114
Olaszország
104
101
107
Spanyolország
103
96
98
Görögország
93
104
97
Szlovénia
88
82
84
Csehország
82
73
65
Magyarország
65
61
59
Lengyelország
61
64
54
Lettország
52
50
67
Románia
46
45
51
Bulgária
44
46
44
Svájc
145
123
141
Horvátország
65
59
69
Törökország
46
49
58
Amint a táblázatból is kiderül, a legbőkezűbb fogyasztók a franciák, görögök és főleg a britek. A francia lakosok átlagjövedelme ugyanis 8%-kal haladja meg az uniós átlagot, fogyasztásuk viszont 13%-kal. A briteknél még nagyobb a különbség, lakossági fogyasztásuk még nagyobb mértékben haladja meg az uniós átlagot, mint jövedelmük. Ellenben az EU legtehetősebb népei, a hollandok és az írek takarékosabbak: jövedelmük ugyan 31, illetve 27%-kal haladja meg az uniós átlagot, fogyasztásuk viszont csak 16, illetve 2%-kal. A többi ország esetén általában kiegyensúlyozott az egy főre eső átlagjövedelem és az egyéni átlagfogyasztás közötti viszony. Természetesen az uniós csatlakozást makacsul elutasító gazdag Svájc e téren is tehetősebb, mint az EU bármely országa.
Csakhogy az utóbbi évtized páratlan fejlődése ellenére, az új tagországok életszínvonala még mindig jelentősen kisebb, mint a régieké. Az új tagországok közül a kis Szlovénia a legfejlettebb, vásárlóerővel korrigált egy főre eső GDP-je az uniós átlag 88%-t teszi ki. Csehország a nyomában áll, 82%-kal, míg Magyarországon az uniós átlag kb. kétharmadát teszi ki. Aligha meglepő, hogy Románia és Bulgária e téren is az utolsó, vásárlóerővel korrigált átlagjövedelmük még az uniós átlag felét sem éri el, Törökországgal egy szinten. Ellenben Horvátország, noha még nem uniós tag, Magyarországgal megegyező életszínvonalnak örvend.
A fogyasztás terén is hasonló a helyzet, egy romániai lakos átlagban alig fogyaszt valamivel többet egyharmadnál egy átlag brithez képest. Holott az árak roppant alacsonyak, legalábbis az uniós átlaghoz viszonyítva. Országunkban a termékekért és szolgáltatásokért jóformán csak az EU-s átlagár felét kell fizetni, harmad annyit, mint a legdrágábbnak minősülő Dániában és feleannyit, mint Németországban. Első látásra ez akár furcsának is tűnhet, hiszen Romániában számos termék ára megközelíti a nyugati szintet. Viszont a szolgáltatások és a lakásköltségek sokkal olcsóbbak: Németországban például lényegesen többe kerül az albérlet, az orvosi kezelés vagy a gyermekek beiskolázása.
A font értékvesztése nyomán a hagyományosan méregdrága Nagy-Britannia árszintje immár az uniós átlag alá esett, noha a gazdasági válság előtt még jócskán fölötte volt, s Londonból a kontinensre érkezve – a skandinávok kivételével – szinte valamennyi nyugati ország olcsónak tűnt.
Az utóbbi évtized rohamos fejlődése ellenére, a közép- és különösképpen a kelet-európai országok fejlettségi szintje és lakosainak életszínvonala még mindig lényegesen elmarad a nyugatiakhoz képest. Alighanem további egy évtizednyi nyugatiaknál gyorsabb fejlődés, valamint beruházásként vagy uniós alapként nyugatról keletre irányuló további eurómilliárdok szükségesek a különbségek lefaragására.
Hozzászólások