Határidők

Olvasom, hogy miniszterelnökünk, no meg a munkálatokat vezető egyik fiatal mérnök ígérte: év végére kész lesz a Nagylak–Arad autósztráda első szakasza. Egy újabb szépen hangzó ígéret, de ezekből már tele a padlás.

Már csak azokkal is, amelyeket az aradi körgyűrű két vasúti felüljárójának befejezésére tettek. De említhetném a strandnál épülő gyaloghidat is. A strand bejáratánál kiírt határidő szerint augusztus utolsó napján kellene megnyitni. Mindeddig még egyetlen eleme sem került a helyére. A polgármester úr nemrég novemberi határidőt emlegetett egyik sajtótájékoztatóján. Már annak betartása is kétséges!

A határidő-tologatásokban ennek a régiónak nagy tapasztalatai vannak. Az idősebbek emlékeznek: a kommunisták évtizedeken keresztül mindig a következő ötéves terv végére ígérgették a jólét bekövetkeztét. A szépen lefestett Kánaán sohasem érkezett meg.

Az Örkény István írásaiból összeállított Ezt írd meg, Pista! című kamaradarabban hangzik el a kohóépítő mérnökre felső nyomásra rákényszerített tavaszi vállalás: augusztus 20-án azon a szántóföldön acél fog folyni a kohóból. Miután meggyőződött a fiatal újságíró kilétéről, négyszemközt kiböki: – Ló… fog folyni ott, nem acél! Mindenki tudta, de ki mert akkor ellent mondani egy pártutasításnak?

Most viszont senki sem kényszerítette a miniszterelnököt az ígérgetésre. Maga mászott bele.

Miniszterelnök úr, ha tartja a határidőt, ígérem, nyilvánosan megkövetem, s kalapot emelek Ön előtt!