Itt nem jó?

A kutyám a tömbház előtti pázsitban az újságot olvassa. (Értsd: az új szagokat keresi.) Nem háborgatom, én sem szeretem, ha a napi sajtó átböngészése közben zavarnak. Kinyílik a borbélyüzlet ajtaja, kiszalad egy olyan hat-hét év körüli fiúcska, befordul a ház sarkán, letolja a nadrágját, s végzi a dolgát. A nagyot! Nem zavarja semmi, az utca forgalma, de még kutyámnak az új szag iránt hirtelen támadt érdeklődése sem. Hozzászokhatott.

Két-három méterre tőlünk zajlik mindez, nem állom meg, hogy rá ne szóljak: Ott a bokor, miért nem mész odáig? Visszakérdez: Miért, itt nem jó? (Aici nu e bine?)

Nem kezdem el magyarázni, hogy a civilizáltabb kutyatartók még a négylábúak után is összeszedik a kutyagumit. Nem értené!

Gyermekkori román barátom mondása jutott hirtelen eszembe. Amikor megkezdődött a masszív bevándorlás a városba, s a mosdókban elharapózódott a ráállás a vécéülőkékre, akkor mondta: Nekik hiába magyarázod, szülőhelyükön az a szokás.

Ennek a gyereknek is (valószínűleg) odahaza természetes, hogy a ház körül így végzi szükségletét. De egyszer majd, munkát, jólétet keresve eljut a kontinens nyugati felére is. Vajon addig megtanulja-e, hogy azért ilyesmi mégsem illik?