Keresztényüldözés

A karácsonyi szent ünnepek alatt Ferenc pápa többször is szóvá tette, a médiában részletezték is, hogy a világon 100-400 millió közé tehető az üldözött keresztények száma. Azt is mondhatnánk, hogy majd minden harmadik keresztényt üldöznek. Elsősorban Ázsiában és Afrikában. Az utóbbi hónapokban Szíriában sok tízezer római katolikus hagyta ott otthonát, menekült a muzulmán szélsőségesek elől avval, amije rajta volt, hogy mentse puszta életét. Másik részük kénytelen volt lemondani vallásáról.

Őszentsége imát is mondott a meggyilkolt keresztényekért. Az ő hatalma ennyire terjed ki.

Pedig lenne megoldás a világtörténelem során sokadszorra szenvedő hívőknek!

Egy korábbi jegyzetemben már említettem: a keresztény Európának szolidaritást kellene vállalnia a világ keresztényeivel. Az „Öreg kontinensnek” ki kellene állnia az üldözöttek megsegítéséért. Őket kellene felkarolni azok helyett, akik elárasztják a kontinens nyugati felét. Hetente többször is láthatjuk, amint a más vallású, más erkölcsi értékrenddel, más higiéniai szokásokkal érkező bevándorlók összeütköznek Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Nagy Britannia őslakosságával. Akiket a közismert rizikó ellenére végül is befogadnak, mert égető a munkaerő-szükség.

Nem tudom, mennyit költenek az érintett országok az idegenek integrálására, de állítom: az se kerülne többe, ha az Európai Unió tagállamai (mondjuk) hetente három repülőgépet küldenének a keresztényüldözések, az etnikai vagy vallási konfliktusok övezetébe, s onnan kimentenének 5-600 keresztényt. Elsősorban a magát megvédeni nem tudó gyermeket és nőt. Őket kellene befogadni!

Mert ami Ázsia és Afrika néhány országában folyik, azt is nyugodtan minősíthetnénk népirtásnak. Az pedig elévülhetetlen háborús bűn, amit (eddig) Európa ölbe tett kézzel tűrt. A türelemnek is kell hogy legyen határa!