Kételkedem

Olvasom a tavalyi népszámlálás első hivatalos eredményeit. Enyhén szólva kételkedem a közölt számok valóságában, annyiszor átvertek már a manipulált számadatokkal. Most is túl sok a kérdőjel! Sokunknak.

Mindenekelőtt azért nem hiszem a közölteket, mert közvetlenül két korábbi romániai népszámlálásban is részt vettem. Az elsőben, mint számlálóbiztos, a másodikban pedig egy település számlálóbizottságának elnöke voltam. S mindkettőben megtapasztaltam azokat a furfangosságokat (?), ahogyan az ország vezetése, a népszámlálást megszervezők megtalálták és kijelölték azokat a kiskapukat, a csalási lehetőségeket, amelyeken keresztül akkoriban csökkenteni lehetett a kisebbségek létszámát az országban. Egyszer úgy, hogy külön nemzetiségi kategóriába sorolták a magyarokat és a székelyeket, illetve a szászokat és a svábokat. Máskor pedig a számlálóbiztosoknak nem volt szabad kitölteni a nemzetiségi rubrika melletti kódszámot, a nélkül kellett beadniuk a kitöltött íveket. Pedig a nyomtatott utasítások szerint egyszerű lett volna, a 10-es volt a többségi nemzeté, a 11-es a magyar, a 12-es a német, majd szlovák, szerb, ukrán stb. Történt mindez akkor, amikor a foglalkozás megjelölésénél több száz kódot tartalmazó, egy külön nyomatott könyvecskéből kellett a bizottságok elnökeinek kikeresniük a megfelelő, aprólékosan körülírt műszaki minősítést.

Kételkedem azért is, mert a tavalyi népszámlás befejezését követően hónapokat, fél évnél többet kellett várni az első eredményekre. Pont annyit, amennyi szükséges lehetett/volt a statisztikai adatok manipulálására. Történt mindez egy olyan népszámlálás esetében, amikor a lakosság fele (a nagyrészt magyarok lakta megyék háromnegyede) számítógépen juttatta el a kért adatokat a központba. A lakosság másik fele adatainak összegezését egy-két, mondjuk három hónap alatt meg lehetett volna ejteni, s legalább a legfontosabb adatokat lehetett volna közölni. De fél élven keresztül semmi sem szivárgott ki.

És kételkedem a most közölt adatok, számok elemzésekor is. Az köztudott, rendben van (dehogy van rendben, sajnálatos!), hogy az ország lakossága egy évtized alatt jelentősen megfogyatkozott.  Egymillió lélekkel csökkent, már csak alig több mint 19 milliót számlál. Ezt a születésszám csökkenéséből, a kivándorlás felgyorsulásából nagyjából sejtettük. De koránt sincs rendben a nemzetiségünk adata. Az, hogy a legutóbbi népszámlálás óta vagy 225 ezerrel csökkent a számunk. E szerint az említett egymilliós népességcsökkenésből minden negyedik, ötödik „eltűnt” magyar volt? Miközben román nemzetiségű állampolgárok milliói költöztek el végleg az országból, vagy dolgoznak külföldön? Senkinek sem tűnik fel ez a nyilvánvaló aránytalanság? Az ország alig hat százalékát kitevő magyarság adta a kitelepülők 20-25 százalékát? Ha így van, erre milyen elfogadható magyarázattal szolgálnak a romániai hivatalosságok?

És kételkedem abban is, hogy az országban mintegy két és fél millió megszámláltnak nincs nemzetisége. Hogyan? Miért? A lakosság mintegy 15 százaléka nem ismeri, esetleg szégyelli bevallani azt az etnikai közösséget, amelyben megszületett, felnőtt, amelynek a nyelvét beszéli, vagy rejtegeti a vallását? Ezt a lehetetlenséget nem lehet semmilyen elfogadható indokkal megokolni. Nagy a valószínűsége, hogy az adatokat nem az érintettektől, hanem valahonnan, valamilyen forrásból szedték ki a programozók. Ezeket a légből szedett adatokat csak a betáplált számítógép veszi be anélkül, hogy ne csuklana! Egy logikusan gondolkodó halandó semmiképpen!

Ezeket az ellentmondásos tényeket fel kellene vetni a parlamentben is, nehogy (örök) baleknak nézzenek bennünket.