Kinek is jobb az Unióban?

Az EU-s parlamenti választások kampányának aradi nyitórendezvényén hangzott el: azért is szükséges, hogy az erdélyi magyaroknak képviselőjük legyen a parlamentben, hogy legyen ki lobbizzon az európai törvényhozásban a mintegy 60-80 millió európai őshonos kisebbségek jogaiért. Azóta is gondolkozom ezen, de valamit sehogy sem értek. A szervezetbe való belépéskor nekünk azt magyarázták, hogy az EU-t az egységes Európáért hozták létre. Ahol mindenki egyenlő jogokkal rendelkezik, szabadon közlekedhet bárhova, munkát vállalhat, anyanyelve pedig hivatalos nyelv az unióban. Alanyi jogon! Azóta rájöttünk: ez nem éppen olyan egyszerű. Az egyenlő jogokat ki kell harcolni! Ha a megválasztott honatyánk éppen talál annyi képviselőt, aki hajlandó kiállni a kontinensen szétszórt néhány százezres, olykor milliós őshonos kisebbségekért. Hogy azok szabad nyelvhasználatának, anyanyelvű oktatásának, kulturális intézményei megtartásának a kérdését nagy kegyesen egyáltalán napirendre tűzzék. A legsötétebb román diktatúra idején barátok bizalmasan kérdezgették egymástól: Tudod-e mi ebben az országban a legnagyobb érték? A kommunista szlogen szerint a válasz az ember lett volna. Ehelyett a „disznó” hangzott el. Mert a múlt század nyolcvanas éveiben nagy érték volt a sertés, csak annak állami leszerződéséért lehetett a falvakon építőanyaghoz, háztartási gépekhez, gázpalackhoz hozzájutni. Egy-egy fél disznó kenőpénznek sem volt akármilyen! Ajánlom: a fenti viccet valamelyik megválasztott képviselőnk az EU parlamentjében is süsse el. Hátha akad képviselő, akinek van humorérzéke, s veszi a lapot. És tesz is valamit értünk! Mert köztudott: a háziállatok tartásának, leölésének feltételeit a legapróbb részletekig szabályozzák szerte Európában. Ugyanakkor a sokmilliós őshonos kisebbségek ügye egyszer sem került még részletes megtárgyalásra. Akkor kinek is jobb az Unióban?