Korrupció, emberi jogok?

Egymást érik a közép- és kelet-európai országokat a bírálatok az Európai Unió vagy néhány nagyhatalom részéről. A korrupció elleni nem megfelelő fellépésért, engedékenységért, a vámellenőrzés lazaságáért, avagy (Magyarország esetében) a nemzeti érdekek túlzott védelméért, illetve az emberi jogok megsértéséért. Közülük a többség jogos, de akad mondvacsinált is.

Az átlagember számára a vádak, a szemrehányások megfogalmazói a jog oldalán álló, makulátlan személyeknek, intézményeknek tűnnek. Ehelyett az egész olyan, mint egy elmérgesedett seb: ha erősebben megnyomod, azonnal kibuggyan a váladék, a mocsok, a genny.

Megválasztása után kiderült: az EU mostani vezetője, mint Luxemburg kormányának tagja, a multinacionális cégek számára adóparadicsommá változtatta országát, hogy oda csalogassa a beruházókat. Miközben most a tagállamoktól adófegyelmet követel. A csalás kiderülte után is megmaradt funkciójában.

A nemzetközi labdarúgó szövetség vezetősége ellen hosszú ideig tartó vizsgálat folyt. A bizottság négyszáznál több rendellenességet talált, azt jelentésébe belefoglalta. Az elnök úr ennek a tizedét engedélyezte közzétenni a médiában. A többi korrupciógyanús ügy (valószínűleg) őt is érinti.

A világ első számú nagyhatalma a demokrácia védelmezőjének szerepében tetszeleg. Ennek állítólagos megsértéséért, helyreállításáért indított háborút Afganisztán, Irak, Líbia ellen. Közben a Kuba területén működtetett támaszpontjukon borzasztó kínzásokkal csikarják ki a vallomásokat a minden bírósági ítélet nélkül fogva tartott hadifoglyoktól. Az Egyesült Államok területén történt, megtorlás nélkül maradt rendőri túlkapások (mondjuk ki: gyilkosságok) miatt heteken keresztül folytak a tiltakozások.

Folytathatnánk. A tragédia az, hölgyeim, uraim, hogy ezek hozzák az ítéleteket a hozzájuk viszonyítva kis tyúktolvajok ellen. Ha közülük egyet is rács mögött látnánk, akkor (majd) kezd visszatérni az igazságba vetett hitünk. Addig (enyhén szólva) kételkedünk szavahihetőségükben.