Kulturális főváros

Kedves városvédő román barátom az interneten átküldött egy fotót. Pécsen készítette, az ottani első telefonközpont megnyitása centenáriumának állítottak emléket. Írja, mondja, hogy amennyiben Aradot Európa kulturális fővárosává szeretnénk megválasztatni, a várost tele kellene rakni ilyen táblákkal. Amelyek az idegennek is jelölnék (például) a Flórián kápolna helyét, avagy a ma is álló első kőszínházunkat. (Állapotával nem dicsekedhetünk!) Vagy azt, hogy 1869-ben honnan indult a város első lóvontatású közjárműve, melyik volt a posta (impozáns) épülete. Avagy az egykori autógyár épületét, vagy hol állt a hegyaljai villamos egykori állomása. Ez utóbbiról: Nyugaton réges rég fedett csarnokban mutogatnának egy restaurált szerelvényt! Ha lenne nekik. Nálunk meg eszi a rozsda Gyorokon.

Még sorolhatnánk, minek lehetne emléktáblát állítani.  

Az ötlet nem rossz. Csak egy a baj: a legjelentősebb megvalósítások, az „aradikumok” még 1919 előtt születtek. S arról az időszakról szándékosan megfeledkeznek a helytörténészek, a politikusok. S inkább megfeledkeztetik a köznépet, meg az egész világot, semhogy népszerűsítsék.