Lakáskörülmények az EU-ban

Talán nincs olyan terület, ahol nagyobbak lennének az eltérések az EU-tagországok között, mint a lakáskörülmények terén. A megszokott életszínvonalon és fejlettségen kívül ugyanis e téren a történelmi betagoltságok, a társadalmi szokások és a lakosság igényszintje is komoly szerepet játszik.Uniós viszonylatban a lakosság 42%-a tömbházakban lakik, 34%-a magánházban, 23%-a pedig társas- vagy sorházban, derül ki az Európai Unió statisztikai hivatalának legfrissebb adataiból. Tömbháznak nemcsak a csapnivalóan ocsmány szocialista gyufásskatulyákat számítják, hanem a tekintélyes párizsi, bécsi vagy budapesti tizenkilencedik századi tágas bérpalotákat is. A tömbházlakók Lettországban teszik ki a legnagyobb arányt, 66%-ot, a szomszédos Észtországban, illetve Spanyolországban egy árnyalattal kevesebb, 65%, Litvániában pedig 58%. A három balti országban a 45 éves szovjet megszállással járó kommunista rémuralom maradványairól van szó, Csehország és Németország (mindkettő 53%) esetében viszont a századfordulós bérházak és a szocialista rémek együttes arányáról van szó. Ellenben Olaszországban (szintén 53%) inkább bérházakról van szó. A tömbházakban élők aránya legkisebb Írországban (3,1%), de Nagy-Britannia (14,2%), Hollandia (16%) és Belgium (19,6%) esetében sem jelentős. 37,7%-kal Románia a középmezőnyben áll, a lakosság közel kétötöde 20 évvel a rendszerváltás után is a szocializmus maradványaiban él. Két évtizeddel ezelőtt az arány alighanem nagyobb volt, de időközben, aki csak tehette magánházba költözött. Magyarországon a tömbházlakók aránya még kisebb, 29,5%.A szlovének közel 69%-a kertes házban él, kerek egy százalékkal többen, mint Magyarországon. Románia a harmadik a sorrendben 61%-kal, ami mindenekelőtt arra vezethető vissza, hogy a huszadik századi modernizáció ellenére a lakosság közel fele továbbra is falvakban él. Dánia (58%) és Svédország (51%) esetében viszont inkább a magas életszínvonal tükrözéséről van szó. A magánházak aránya a legkisebb Spanyolországban (14,2%), illetve Hollandiában (17,6%). Utóbbi aligha meglepő, tekintettel az ország nagy népsűrűségére: Erdélynél kb. háromszor kisebb területen 16 millió ember él, ráadásul a terület jelentős része mocsár, míg nálunk háromszor nagyobb területen kb. 7 millióan vagyunk.Hollandia viszont az első helyen osztozkodik Nagy- Britanniával (mindkettő 60%) a sorházakban élők arányát illetően, őket pedig Írország (58%) követi. Ez sem meglepő, tekintettel arra, hogy az erősen individualista britek és írek zsigerből utasítják el a tömbházzal járó közösködést, s az iparosítással járó városokba áramlás egész sorház-negyedek építésével párosult már a tizenkilencedik századtól, a mifelénk ismert blokkok helyett.Zsúfoltság és kényelemA legjobb lakáskörülményeknek azonban a ciprusi görögök örvendenek, közülük csupán 1% él zsúfoltságban. Noha a hollandok (2%), spanyolok (3%) és írek (4%) sem igazán panaszkodhatnak. Ellenben a lettországiak 58%-a túlzsúfolt lakhelyen él, Romániára és Magyarországra (mindkettőnél 55%) sem a tág lakóterek jellemzők. A szocializmus örökségétől, illetve a történelmi elmaradottságtól nem olyan könnyű megszabadulni. Zsúfoltság alatt olyan lakhelyet értenek, amelyben nincs legalább egy közös szoba (living-room), külön hálószoba a házastársaknak, külön szoba minden felnőtt családtagnak, illetve a 12 évesnél idősebb eltérő nemű gyerekeknek, vagy közös szoba két 12 évesnél fiatalabb gyerek számára.Modernizmus és középkorTalán a legkirívóbb eltérés mégis a lakáskörülmények egészségügyi oldalán jelentkezik. 15 tagországban a lakások kevesebb mint 1%-a nem rendelkezik lehúzható WC-vel, illetve folyóvízzel ellátott fürdőszobával. Románia viszont e téren magabiztosan sereghajtó, gyakran mondhatni középkori helyzettel “büszkélkedik”: a lakások 42,5%-ában nincs lehúzható WC, 41,2%-ában pedig nincs folyóvízzel ellátott fürdőszoba. Déli szomszédunk, Bulgária, noha a második a legrosszabb helyzetű EU-s tagországok sorában, mégis lényegesen jobban áll, mint Románia: az ottani lakások 26,2%-a nem rendelkezik lehúzható WC-vel, 15,6%-a, pedig folyóvízzel ellátott fürdőszobával. A két feketebárány-országon kívül 10%-nál magasabb aránnyal csupán a három balti ország rendelkezik. Magyarországon például a két adat 7,1%, illetve 4,2%.