Március a kiskertekben

Március a tavasz ébredésének hónapja. A lakótelepi télikertben, a kiskertben, a földeken kezdődik a tavaszi munka.

Ahol már elolvadt a hó és felszáradt a kert talaja, el lehet kezdeni a gyümölcsfák metszését.

Kétféle metszést kell végeznünk: a termőre metszést és az alakító metszést. Termőre metszést főleg az őszibarackfáknál végzünk, a többi fánál csak a lombkoronát alakítjuk, ez pedig formálást és ritkítást jelent.

A lemosó permetezés a metszés utáni legfontosabb feladatunk.

A lemosó permetezés célja, hogy a gyümölcsfák törzsén, vázágain és a kéregrepedésekben megtelepedett baktériumos és gombás betegségek szaporító képleteit elpusztítsuk, és gyérítsük a kártevő rovarok (pajzstetvek, levéltetvek, molyok, atkák) áttelelő alakjait, és ezzel megelőzzük tavaszi fertőzésüket.

Nem mindegy, hogy ezt időben mikor végezzük, hisz van a nyugalmi időszakban és a rügypattanáskor is lemosás. Itt és most a rügypattanáskor történő lemosás az aktuális.

Amikor meglátjuk az első egérfüleket, és a virágbimbók már megduzzadtak, akkor kell a lemosó permetezést végezni. Ez ugyanis az a fenológiai állapot, amikor az elsődleges fertőzések kialakulhatnak, és a korai rovarkártevők mozgása is beindul. A permetezésnél fontos, hogy a megfelelő lemosószer alaposan jusson a vesszőkre, ágakra és a törzsre is.

Mivel igen nagy a kínálat a növényvédő készítményekből, a helyi adottságokat figyelembe véve könnyen kiválaszthatjuk a megfelelő permetszert. Ajánlatos a környezetkímélő készítményeket előnyben részesíteni:

• Réztartalmú szerek A gyümölcsfák ágbetegségét és a szőlőtőkék pusztulását okozó kórokozók ellen használhatók, valamint a gomba- és baktériumos betegségek visszaszorítására. Az őszibarack levélfodrosodását, az almástermésűek tűzelhalás betegségét és a meggy moníliás betegségét okozó gombák ellen az eredményes védekezés alapja az optimális időben, jó minőségben végrehajtott tavaszi rezes lemosó permetezés. Több időpontban alkalmazhatók. Először ősszel a lombhullás végén (ágbetegségek ellen és lombfertőtlenítésre). Rügyfakadás után óvatosan, a növény rézérzékenységének figyelembe vételével, kisebb dózissal – az őszibarackot, kajszit és almát pirosbimbós állapotáig, a meggyet, körtét fehérbimbós állapotáig – kezelhetjük. Vigyázat, mert későbbi időpontban alkalmazva ezek a szerek perzselést okozhatnak!

• Kéntartalmú készítményekkel védekezzünk a lisztharmat ellen. Ezek a készítmények atkaölő mellékhatással is rendelkeznek.

• Olaj tartalmú szereket használjunk csonthéjas- és almatermésű gyümölcsfákon. Ezekkel a szerekkel tudunk a leghatékonyabban védekezni az atkák, pajzstetvek és a levéltetvek ellen. Finom bevonó réteget képeznek a felületeken, így a kártevőket elzárják a levegőtől.

• A kombinált hatóanyagú készítmények a kártevők és bizonyos kórokozók ellen is védelmet biztosítanak. Ha tavaly szép egészséges fáink voltak és megóvtuk őket mindenféle kártevőktől, idén csak az alapokat kell elvégeznünk. A gyümölcsfák tövét szellőztessük, és csináljunk nekik egy karimát, ami a törzs felé mélyül, hogyha eljön a jobb idő, tudjanak elegendő vízhez jutni. Erre azért van szükség, mert így a “tányér” több vizet tud összegyűjteni a fák törzséhez.

A március elejei munka a szőlőben a metszések befejezésével zárul. A rügyek vizsgálatával már el lehet dönteni, hogy volt-e fagykár a szőlőnkben vagy sem, tehát a metszést nyugodtan elvégezhetjük. Nem is halogathatjuk tovább, mert az idő melegedtével megindul a szőlőben a nedvkeringés és erőteljesen – úgy mondják – könnyezni kezd. Ez azért káros, mert így a szőlő sok nedvet veszít, melyben sok a tápanyag is és a sokáig nedves sebfelületen fokozottabb a fertőzés veszélye. A szőlő metszésénél ügyeljünk arra, hogy metszési felület ferde síkja ne a rügy irányába legyen, és az utolsó meghagyni kívánt rügy felett legalább egy cm-es vesszőt hagyjunk. A levágott venyigétől szabadítsuk meg a területet. Végezzük el a lemosó permetezést és a szőlő trágyázását, ha ezt korábban még nem tettük meg. A szőlő növekedésére a legnagyobb hatást a nitrogén gyakorolja. A megfelelő nitrogénadagok következtében a hajtások erőteljesen növekednek, élénkszínűek a levelek. A nitrogén a szőlő életének minden szakaszában fontos szerephez jut. Felvétele a gyökéren és a levélen keresztül is megvalósul. Nitrogénhiány esetén a növény fejlődése leáll, lelassul, a hajtások vékonyak és rövidek lesznek, a levelek színe sárgászöld, nem alakul ki nitrogéntartalék a növényben, amelynek következtében a virágok nem fejlődnek kielégítően. A foszforelősegíti a gyökerek fejlődését és termőrügyek differenciálódását, a vessző beérését, fagyállóságot, segíti a szénhidrát és az energiaháztartást. A foszforhiány jellemző tünete május elején már tapasztalható a hajtások felső levelein. A levelek feketés zöld színűek, a hajtásnövekedés lelassul, a fürtök kisebbek és rosszul termékenyülnek. A káliumnagy mennyiségben szükséges a szőlő számára. Elősegíti a cukorképződést, javítja a bor minőségét, a savtartalmat, az íz- és zamatanyagot, szerepe van a fehérjeszintézisben, a sejtek vízforgalmában. A kálium-ellátottság segíti a betegség-ellenállóságot, a szárazság- és fagytűrő-képességet. A szilárd szerves trágyákat a szőlő nyugalmi időszakában, lombhullás után vagy tél végén szükséges kijuttatni, amikor a föld nem fagyos, hogy a trágyát már azonnal a talajba lehessen forgatni. Az NPK műtrágyák közül kötött talajon a P- és K-tartalmúakat lombhullástól egész télen át a rügyfakadásig teljes mennyiségben, egy adagban, mélyen juttatjuk ki. Az N-műtrágyát vagy teljes egészében, vagy 50%-át tavasz elején, a másik 50%-ot bogyókötődés után szórjuk ki. (Az N-túltrágyázással vigyázni kell a gombás betegségre való érzékenységet okozhat).

Másik fontos tennivaló a veteményezés és annak előkészítése.  A hónap elején, ha a hőmérséklet és az eső megengedi, tudunk kint a szabadban dolgozni. Ásással, rotációs kapával lazítsuk fel a földet, a tetejét gereblyézzük el. Készítsünk ágyásokat, árkokat.

Előtte azonban nagyon fontos, hogy a talajt is fertőtlenítsük, így elpusztíthatjuk a talajban élő kártevőket. A veteményezést csak azután kezdjük, hogy a fertőtlenítőszert begereblyéztük a talajba. Vethetjük az előre elkészített, 10-15 centiméter mély árokba a póréhagyma magját. Kiültethető a karalábé palánta, palántanevelő ágyba vethetjük a paprika magját. Aki még nem tette meg, most a mákot is vesse el. Elvethetők: a pasztinák, a sárgarépa, a cékla, a feketegyökér, a borsó, a petrezselyem, a spenót és a mustármag is. A borsóval egy időben duggatjuk el az újhagymát, ezt is hetenként megismételve. Az ágyások szélére saláta palántákat ültethetünk, egymástól legalább 30 cm távolságra. A retek vetésének is eljött az ideje. Márciustól kezdve, a fajták váltogatásával szinte egész tavaszon és kora nyáron át szedhetünk friss retket a család asztalára.

Aki burgonyát akar vetni, az most tegye, hogy minél előbb ehessen saját termésű fenséges ízű petrezselymes újburgonyát. Minden növény vetésénél érdemes odafigyelni a Hold állására, de a burgonya különösen érzékeny erre! A termésben jelentkezik a „hála" ezért a kis figyelmességért. A Hold naptár szerint a legjobb időpontok a vetésre azok, amikor a Hold a Föld jegyekben a legmesszebb tartózkodik a Földtől. Természetesen, aki ezeket nem ismeri, egyszerűen megnézheti egy vetésnaptárban a legalkalmasabb időpontokat.

A kiskert ősidők óta ellátja a családok zöldségszükségletét, de innen kerül korai gyümölcs és friss virág az asztalra, és ha akad fölösleg, akár még a piacra is jut e terményekből.

Nem közömbös tehát, hogy kertünket hogyan rendezzük be, miből mennyit termelünk, s mikor, mit vetünk.

Cepan Claudiu agrármérnök