Megingathatatlan szövetség

Már első osztályosként megtanítatták velünk a szovjet himnuszt is. Első sorai úgy kezdődnek, hogy „Megingathatatlan szövetségbe léptek hazánkban a népek, hol béke honol”.

Évtizedeken keresztül százmilliók himnusza volt. Énekelték pártkongresszuson, szpártákiádon, pionírtáborokban, hadseregben. Isten tudja hányszor hangzott el világversenyeken a CCCP-s trikókban a dobogó legfelső fokára álló sportolók tiszteletére. S aztán egy pillanat alatt összeomlott a megbonthatatlannak, szilárdnak hitt egész szocialista rendszer.

Az 1990-es években a korábbi szövetségesek úgy estek egymásnak, mint az örök ellenségek. Az azeriek és az örmények, a grúzok, a balti népek fogtak fegyvert az oroszok vagy egymás ellen. Hol egy földterületért, hol az új határvonalért, hol a politikai hatalomért. A csecsenföldi, dagesztáni véres háborúkról nem is szólva.

Most Ukrajnában ropognak a fegyverek immár hónapok óta. Az áldozatok száma állítólag már meghaladta a négyezret. A több száz éve közös országban élő szláv orosz és szláv ukrán öli egymást. Egy ilyen közös múlttal a hátuk mögött. Akik alig negyedszázada kéz a kézben még együtt énekelték, hogy „megingathatatlan” szövetségbe léptek egymással. Eddig tartott a megingathatatlanság!

Hiába, semmi sem örök.