Megkésett kilépés

Nem tudom, hogy volt-e olyan naiv romániai magyar polgár, aki bízott volna a ploieşti táblabíróság pártatlanságában a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium ügyében lefolytatott perben. Én egy pillanatig sem. A hazai állapotokat, a közhangulatot ismerve, sokadmagammal letettem volna a nagyesküt, hogy nem a református egyház javára hozzák meg a döntést. Mert Románia még olyan messze van a jogállamiságtól, mint a harmincmillió kurd az önálló államuk megteremtésétől. Mindkettő megoldásához hiányzik a politikai akarat. Mondom, a kurd példát, mert az is évtizedek óta aktuális, mint nálunk a magyar egyházi javak visszaszolgáltatása.

Jogállamiságra példázgatni kár egy olyan országban, ahol a parlamentben úgy fogadják el a törvényeket, hogy azokat különböző módon lehessen értelmezni, a bíró kedve, avagy politikai hitvallása szerint. Avagy az érintett nemzetiségétől, vallásától, anyanyelvétől függően.

Hiába a logikus érvek, a törvény betűinek sorolása, hogy már az államosítása is törvénytelen volt annak az épületnek, amelyet a református egyház saját vallású ifjai tanítására épített. Ha a román állam meg akar szerezni egy ingatlant egy többségében magyar lakosú településen, akkor nincs az a jog, amely ebben megakadályozhatná. Még politikai szövetségesétől is!

Csak azt nem értem, hogy a magas politikai körökben forgolódó politikusaink, a kormány tagjai ezt hogyan nem észlelték? A közember az államfőre leadott szavazataival figyelmeztetett. Érdekvédelmi szervezetünk kilépése a kormányból, bizony megkésett. Ha hamarabb történik, talán a táblabíróság is másként döntött volna.