Messzire a német pontosságtól

Olvasom, hogy az új államelnök megválasztását követően, egy aradi választmányban két perccel a meghirdetett időpont után elkezdődött a munka, avval a megjegyzéssel, hogy ha már német az elnökünk, akkor legyünk mi is „németpontosak”. Mert elég volt a szokásos semmittevő időhúzásból, a szólásmondássá vált jópofáskodó hivatkozással „akadémiai negyedórá”-ból!

Bár követnénk a példát!

Az elmúlt héten csütörtökön két rendezvényt hirdettek meg: a vár körüli élőláncot, illetve a város díszkivilágításának ünnepélyes bekapcsolását. Az elsőt pontosan kezdték, nem volt időhúzás, bár nem gyűlt össze a szervezők által remélt számú résztvevő.

Este hat órakor a városháza előtt több ezres tömeg várta a díszkivilágítás bekapcsolását. A meghirdetett időpontban a szabadtéri színpadról a bemondó üdvözölte a megjelenteket, bejelentett egy könnyűzenei koncertet, avval a megjegyzéssel, hogy majd közben kapcsolják a világítást is.  

A nagy számú fiatal biztosan élvezte a zenét. Bevallom: sokan nem. A koncert hangereje nem az én generációm tagjainak szólt. Pedig voltunk elegen mi is, a távolabb húzódók. Magam kivártam az akadémiai negyed órát, majd felültem egy villamosra. A zene hangja még hosszasan kísért, de a díszkivilágítás sehol sem gyulladt ki. A kapcsolás időpontja úgy elmaradt a német pontosságtól, akár a skót polgár borravalója a borbélynál vagy az étteremben.