Örökre adósom…

marad egy kávéval az a nyugállományú ezredes, akivel akkor fogadtunk, amikor a most leköszönt államelnök meg akarta nyirbálni a tisztek, altisztek nyugdíját. (Egy korábbi írásomban már említettem.) Ő ezen igencsak háborgtt, s panaszkodott, együttérzésemet remélve. Akkor ajánlottam: ha neki nincs legalább háromszor nagyobb nyugdíja az enyémnél, akkor meghívom egy kávéra. Ha igen, akkor ő fizet. Megmondtam az én havi jövedelmem összegét, mire rábólintott, hogy ő a hunyó. Vigasztalt, hogy majd baloldali kormány kerül hatalomra, megemeli a mi nyugdíjunkat is.

Azóta eltelt néhány év. Immár évek óta szociáldemokrata kormány van hatalmon. Az én nyugdíjam azóta sem nőtt jelentősen. Nem is számítottam rá, de a fogadásban nyert kávéban reménykedtem! Mert ismerősöm továbbra is lezárt borítékban kapta az enyémnél többszörösen nagyobb havi juttatását.

A. ezredes időközben valószínűleg megfeledkezett a fogadásunkról. Most hallom, hogy jobblétre szenderült, adósom maradva egy kávéval. Majd a másik dimenzióban figyelmeztetem rá. Rákészülhet, mert nem szeretném elsietni a találkozást!