Semmiség

Az első vendég lehetett a hét órakor nyitó borbélyüzletben, mert fél nyolckor már frissen nyírt frizurával nyitotta autóját, s ült a volán mellé. Aztán egy rövid farolás, és csörömpöl az oszlopról leszakított áramátalakító doboz. Elszakadt a rögzítő fémszalag. Az úrvezető kiszáll, megnézi saját kocsijának hátsó részét. Meggyőződve arról, hogy nem az ő lámpaburkolatja tört össze, beül, s elhajt, mint, aki jól végezte dolgát. Hogy az oszloptól jó fél méternyire elsodort, szerencsére épen maradt trafódobozt visszategye az oszlop tövébe, az eszébe sem jut. Egy következő autós széttaposhatja.

Az eset hű tükre közlekedési morálunknak. Mintha egyedül közlekednénk a közutakon, csak a mi járművünk volna a fontos. Azt már más kérdés, hogy azokat a dobozokat eleve nem az oszlopok tövébe, hanem magasabban kellett volna elhelyezni. Valakik meggondolatlanul tervezték, mások ugyanúgy szerelték fel. (Az illetékes vállalatnál talán létezik egy kimutatás, vajon eddig hány leszakított, szétrúgott dobozt kellett már kicserélni!) Gazdag ország vagyunk, pénzünk van bőven. Pazarolhatjuk!