Téli munkálatok a kertekben

2012. január 25. 18:53 (szerda) /

„Hajnalpír januárban: sok zivatar nyáron.

Hogyha szépen fénylik Vince, megtelik borral a pince,

gabonával a pajta s csűr, Mihály így ó, édes bort szür.

Pálfordulása ha tiszta, bőven terem mező, puszta.

Ha pedig havas, vagy nedves, lesz a kenyér igen kedves.”

 

A népi hagyomány pálfordulásnak január 25-ét nevezte a kritikusnak vélt napot és a gazdaemberek azt tartották, hogy ha a télire eltett élelem és takarmány fele még megvan, akkor nincs baj: a család és az állatállomány kitelel. Pálnak fordulása, fél tél elmúlása – szólt a bölcs mondás. A természet közelében élő emberek mindig szorosan kötődtek a hagyományokhoz, és ha ez a mi, modernnek nevezett korunkban csökkent is, nem szűnt meg.

Február elejétől előbb a csonthéjasok, később az almástermésű fák kezdenek ébredezni. Megindul a gyökértevékenységük, vizet vesznek fel a talajból, a sejtjeik megduzzadnak, állományuk hígabb lesz, aminek következtében könnyebben megfagy. Ilyenkor egy átmeneti meleg időszak utáni fagyhullám katasztrofális lehet, a kajszi, az őszibarack, a mandulafák termőrügyeinek a szövetállománya elbarnul, ezekből már nem lesz virág és abból gyümölcs.

Tekintsük át az idősebb gyümölcsfák koronáját, és a száraz, egymást keresztező, sűrűn álló vesszőket, ágakat vágjuk ki, hogy a korona áttekinthető, szellős, napsütéses legyen. Felkopaszodott koronájú fáknál a vastagabb ágakat úgy fűrészeljük le, hogy a csonkokon erős, egészséges vessző maradjon. Ne feledkezzünk meg a vágási felületek sebkezeléséről sem. A köszméte- és a málnabokrok igen korán kezdenek rügyezni. Ezek meghálálják a januári metszést.    

A kertekben álló fákat és bokrokat számtalan kártevő és betegség fenyegeti. Mivel itt a növények a gyümölcsfák, a gyümölcstermő bokrok, a díszfák és díszbokrok, a szőlőtőkék egymás közvetlen közelében, vegyesen állnak, ezért növényvédelmüknek olyannak kell lennie, amely valamennyi növény számára a szükséges mértékű védelmet nyújtja anélkül, hogy az emberlakta környezetet növényvédőszer maradékokkal szennyezné.

Ilyen általános megelőző és fertőtlenítő kezelés a fás növények télvégi, lemosó permetezése.   

A lemosó permetezés célja, hogy a gyümölcsfák törzsén, vázágain és a kéregrepedésekben megtelepedett baktériumos és gombás betegségek szaporító képleteit elpusztítsuk, és gyérítsük a kártevő rovarok (pajzstetvek, levéltetvek, molyok, atkák) áttelelő alakjait, és ezzel megelőzzük tavaszi fertőzésüket.A baktériumok és a gombák ellen különböző réz hatóanyagú szerek hatásosak. A réz a növény fejlődésére is kedvezően hat. Erősebbé, ellenállóbbá teszi a szöveteket, hatására a metszés során ejtett sebek is gyorsabban gyógyulnak. A hagyományosnak számító rézgálicból készített bordói lé mellett egyre terjednek a kis részecskeméretű, kevesebb hatóanyag mellett jobb borítást adó rézszulfát (Cuproxat FW) és rézhidroxid (Champion 50 WP, Kocide 2000, Funguran-OH 50 WP) hatóanyagú készítmények. Az olajos és a hagyományos réztartalmú készítmények nem keverhetők! A lemosó permetezésnek a neve is sugallja, hogy a műveletet nagy lémennyiséggel, áztatásszerűen végezzük. A kijuttatott permetlé mennyisége a fakorona átmérőjétől függ. Egy 3 méter korona átmérőjű fa esetében 5-6 liter, ugyanekkora, de sűrűbb ágrendszerű fánál 8-9 liter permetlevet juttassunk ki. A lemosó permetezést mindig száraz, szélcsendes időben végezzük, hogy csökkentsük a szersodródás veszélyét, és növeljük a szer megtapadásának esélyét. A növényvédő szer szükséges rossz, de a nélkülözhetetleneket mégis be kell szerezni. Ne vásároljunk  nagy készletet, mert a permetezőszereket nem lehet sokáig tárolni.     

A lemosó permetszerek mindegyike méreg, ezért a szer keverése illetve kijuttatása során indokolt a környezetvédelmi, mind a munkaegészségügyi szabályok betartása.

Sokaknak meggyűlik a baja a szobanövények ápolásával.A szobanövények télen sokat szenvednek a meleg, száraz, füstös levegőjű helyiségekben, ezért hetenként ajánlatos őket lemosni.  Poros helyen nedves ruhával vagy szivaccsal törölgessük át a leveleket.

A vágott virágok vizébe tehetünk egy csipetnyi sót és cukrot, de ennél fontosabb, hogy a vizet kétnaponként cserélgessük és a virágok szárát vágjuk vissza.

Ha már minden zöld elpusztult a lakásban a fűtéstől, esetleg délnyugati fekvésű szobában lekókadt a sok virág, sose keseregjünk, még nincs minden veszve. Akadnak szép számmal olyan, kevés törődést kívánó szobanövények, amelyek, ha mindent nem is, de sok mostoha körülményt elviselnek.  Bemutatok a legkönnyebben tartható, hálás és egyben mutatós fajokat.

 

Kúszó Filodendron (Philodendron scandens)

Hálás, igen könnyen gondozható szobanövény. Légtisztitó növény, megköti a széndioxidot, és oxigénttermel, jelentős mennyiségű benzolt, formaldehidet, illetve triklóretilént tud kiszűrni a levegőből.Az állandó törődés hiányát, a rossz körülményeket jól viseli. Levelei bronzos árnyalatúak, hegyben végződőek és kezdetben szív alakúak. Később bőrszerűvé és sötétzölddé válnak. Világos, szűrt fényt igényel, a közvetlen naptól óvni kell. Szobahőmérsékleten érzi jól magát, soha ne legyen 13 °C-nál hűvösebb helyiségben. Földjét novembertől márciusig tartsuk nyirkosan, a többi hónapban öntözzük rendszeresen és alaposan. Fűtött szobában biztosítsunk neki párás levegőt, permetezzük meg néha friss vízzel a leveleket.

 

Kukoricalevél(Aspidistra elatior)

Ellenálló, igénytelen növény. Levelei lassan nőnek, de sokáig élnek, és a kukoricára emlékeztetnek. Ha nincs túl melegben, akkor az időszakos szárazságot jól tűri. Nem szereti, ha gyakran átültetik, és ha földje állandóan vizes. Megfelelő neki a napos, és az árnyékos hely is. A közvetlen napsütést nem bírja. Átlagos meleget kíván, de télen tartsuk fagymentes helyen. Tavasztól őszig öntözzük rendszeresen. Télen kevesebb vízzel is beéri. Jól tűri a száraz levegőt, de időnként mossuk le a leveleit.

 

Buzogányvirág(Dieffenbachia)

Levelei 40 cm-re is megnőnek, 15-20 cm szélesek, kissé kihegyezett kerekdedek, vajszínű foltokkal tarkázottak. Csak 16 C-fokon felüli hőmérsékleten tartsuk. A huzatos helyen vagy a hideg helyen a levelek elsárgulnak, elpusztulnak. Sok vizet igényel, ezért a cserép alatt lévő tányérkában mindig legyen víz, ezzel egyúttal a levegő párateltségét is fokozzuk. Ha az összes levél lehullik, vágjuk vissza a növény szárát 10-15 centire. A szár hamarosan új hajtásokat hoz. A szár levágott felső részét felhasználhatjuk szaporításra is. A levele mérgező, megízlelve csípős fájdalmat okoz, és a nyelv, a száj annyira megdagad, hogy néhány napig képtelen beszélni az ember. Ezért némító nádnak nevezik.

Az egészségtudatos, modern ember  az is, akinek nincs kertje – most nevelhet csírákat. Ezek igen jelentősek lehetnek a téli hónapokban jelentkező betegségek (influenza, nátha, köhögés,stb.) megelőzésében a szervezetünkből ugyanis januárra kiürülnek a nyáron és ősszel felhalmozott vitaminok és ezért fogékonyabbá válunk a betegségekre. A magvakból házilag nevelt csírák hihetetlen mennyiségű vitamint, értékes mikroelemeket (magnézium, foszfor, kálium, szelén, jód stb.) enzimeket és ballasztanyagokat tartalmaznak, hiszen a magban tárolódik minden anyag, amire a kezdetben nagyon gyámoltalan, kikelő növénynek szüksége van. A csírák alkalmasak arra, hogy feltöltsék szervezetünket a biológiailag fontos vegyületekkel addig, amíg az első tavaszi újdonságok (hónapos retek, zöldhagyma, fejes saláta, spenót) a kertből a család asztalára kerülnek. A csíráztatás igen egyszerű feladat: kevés hely kell hozzá, rövid idő és csupán némi gyakorlat! Csíráztató edények a kereskedelemben kaphatóak, de bármilyen lapos edény is megfelel erre a célra. Az edény aljába 1-2 cm vastag, mosott homokréteget terítünk, vagy kibéleljük több réteg nedvszívó papírral. A magokat megmossuk, 12 órán át áztatjuk, hogy a héja felpuhuljon, majd a magvakat a csíráztató edénybe rakjuk 4-5 cm vastag rétegben. Az edényt világos, 17-21 °C-fokos helyre (konyhaablak) állítjuk, naponta kétszer megöntözzük, vagy langyos vízzel megpermetezzük, vigyázva arra, hogy a magok alatt ne legyen állott víz, mert akkor megrothadnak. Az első két-három napban ajánlatos a magokat leöblíteni és lecsöpögtetni.

Csávázott, vagy beteg (pl. fuzáriumos) magokat csíráztatásra nem szabad használni!

A tisztelt olvasóknak kívánok jó egészséget, türelmet és bizalmat az előttünk álló, termelési időszakhoz!

Cepan Claudiu 

Hozzászólások