Temető

Majd kétszáz éven keresztül színtiszta német falu volt. Az utóbbi fél évszázad alatt kicserélődött a lakosság. A régiekre már csak a település közepén álló templom, meg néhány köztéri műalkotás emlékeztet. A svábok építette házakban kényelmes otthonra találtak az új lakók. „Hálából” a római katolikus templom előtti keresztet egyszer már ledöntötték, de az írmagnak ott maradt magyarok tiltakozására visszaállították, vissza is ragasztották a helyére. Misét legalább egy évtizede biztosan nem tartottak Istennek e házában.

A felekezeti temetőt felverte a gaz. A kút szélén álló pléhveder rozsdájából ítélve: onnan nem sok vizet húztak ki a nyáron. A síremlékek többségén még jól olvashatók a nevek: Decker, Jager (umlautos a-val írva), Vogel, Reingruber. A halálozási éveket nézegetve kikövetkeztethető, hogy talán negyedszázada hangzott el utoljára német nyelvű búcsúztató. Az utódok, rokonok már nem járnak vissza rendben tartani a sírokat.

Lehangoló a tapasztalat. Megfogalmazódik a kérdés: ha a korábbi és jelenlegi homogenizáló állampolitika folytatódik, néhány évtized múlva ugyanilyenek lesznek a mi templomaink, temetőink is?