Türelem, fiatalember!

Lakóházunk első emeletére néhány éve költözött ifjú pár férfi tagja dicséretes buzgalommal látott neki az utcai, igencsak elhanyagolt kiskert rendbetételéhez. Felásta, elegyengette a talajt, tavasszal fűmagot szórt ki. Rosszul, foltokban kelt, az aszályos nyáron még az a néhány zöld folt is kiégett.

A következő évben elölről kezdte. Füvön kívül már próbálkozott különféle virággal, majd pampafűvel. Egyik sem vált be. Vagy a városi légszennyezés adott be nekik, vagy pedig az emberi gondatlanság. Mert a siető, az utat pár méterrel lerövidítő gyalogosok, egyensúlyérzéküket a betonszegélyen próbálgató sportkerékpárosok, az ágyás sarkánál a parkoló autósok rövid idő alatt mindig aszfaltkeményre döngölték a megmunkált talajt. Semmiféle növénynek esélye sincs a megmaradásra.

Idén a fiatalember a tömbház tér felöli sarkánál lévő területet is elegyengette, a szemetet begyűjtötte, a gazt kikapálta. Azóta ismét gyűlnek az éjszakánként ott „szórakozók” üres műanyag flakonjai, a chipszes zacskók, a csikkek. Olyan gyorsan, hogy félek: a fiatalember megunja, földhöz vágja a kapát, gereblyét, seprőt, s otthagy csapot, papot. Nagyon szurkolok, hogy legyek kitartás benne tovább csinálni.

Hátha sikerül európaivá szoktatnia a balkáni tömeg egy piciny hányadát!