Utazás

Vasúti szaklapban egy elővárosi vonatról olvasgatok. A magyar államvasutak vásárolták, olyanokkal cserélik le az elavult, zajos, piros-sárgára festett BZ motorvonatokat. A lapban a modern szerelvény minden előnye: jóval nagyobb sebesség, akadálymentesítés a mozgássérülteknek, légkondicionálás, korszerű utastájékoztató, esztétikus mosdók, csatlakozó a világhálóhoz. Mint a világ civilizált felén.

Bennem megszólal a kisördög. És ha mégsem?

Ismerősöm nemzetközi IC-járatra váltott jegyet. Induláskor szólt a kalauznak, majd az őt váltó külföldinek is, hogy nem működik a légkondicionálás. Mindketten a vállukat vonogatták. A végállomáson majd szólnak a szervizelőnek. Addig…

Szóval az illető végigutazta a több száz kilométeres távot. A nyár kellős közepén egy levegőtlen, szellőzetlen fémdobozban. Mert azokon a szerelvényeken nem lehet ajtót, ablakot nyitni. Az állomásokon rohant az ajtóhoz néhány slukk friss levegőt szívni. Ennél még a gőzmozdony füstje is jobb volt!