Üvegszilánk

A Maros-parti sétányon, a Gyermekparknál egy széttört üveg cserepei borítják az aszfaltot. Valamelyik strandi buliból hazafelé tartók egyike fitogtathatta erejét, amikor szétverte. Én a kutyámat, egy apuka három év körüli fiacskáját terelgeti úgy, hogy lehetőleg elkerüljük a szilánkokat.

Az apuka hangosan kifakad, a polgármester tehetetlenségéről példázgat, aki (lám) nem képes rendet teremteni városában. Nem kezdek vitába, nem mintha magamnak nem lenne néhány megjegyzése a városvezető tevékenységével kapcsolatban. Rajta számon lehet(ne) kérni a beígért beruházásokat, a tömegközlekedés évek óta vajúdó korszerűsítését, a CET helyzetét. Meg egyebeket is. De…

Szerény véleményem szerint a város első embere nem állhat éjszakánként minden félrészeg huligán mellé. Nem az ő feladata reggelente ellenőrizni az utcaseprők éjszakai munkáját. Sem az adóhátralékok helyzetét, a szabálytalanul parkolókat, az útjavítások állását, az éjszakai utcai világítás minőségét. Minderre a városnak fizetett alkalmazottai vannak, akik vagy teszik kötelességüket, vagy nem.

Például a rendért, nappali-éjszakai nyugalmunkért a helyi rendőrség a felelős. A magából kikelt papának üzenem: őket kellett volna szidnia, náluk kellett volna reklamálnia. A székházuk alig kétszáz méterre van az említett tetthelytől. A polgármestert szidhatja máskor, másért.