Vissza a kőszénhez?

Visszatér a régi öreg kőszén ideje? Európa energetikai háztartásában a kőszénnek nagyobb súlya lesz, mint eddig? Néhány hónappal ezelőtt még a gondolat is nevetségesnek tűnt volna, senki se mert volna fogadni egy árva garast sem a kőszén jövőjére. Hiszen a tavaly ősszel elfogadott EU-s energetikai stratégia egyértelműen leszögezte: vissza kell szorítani az erősen környezetszennyező kőszén arányát, s helyette a környezetbarát megújuló energiatípusokra (szél-, nap-, víz- és bioenergia) kell áttérni 2020-ig.Csakhogy 2011 eseményekben roppant gazdag kezdete alaposan keresztbe tett a számításoknak. Az arab országokban történő forradalmak, zavargások és fegyveres összecsapások véget vetettek az évtizedes stabilitásnak és kiszámíthatóságnak, s a kőolaj világpiaci ára felszökött. Egyre több szakértő említ újabb kőolajválságot, olyasmit, ami a hetvenes évek óta nem fordult elő.Mintha ez nem lett volna elég, a szörnyű csapás, ami Japánt érte, reflektorfénybe helyezte az atomenergia gyenge pontjait. Éppen akkor, amikor Európa – és általában a Nyugat – ismét elfogadta volna az 1986-os csernobili katasztrófa nyomán háttérbe szorított energiaforrást. Az atomenergia ugyanis roppant nagy hatékonyságú, meglehetősen olcsó és ráadásul nem is szennyezi a környezetet. Legalábbis akkor, amikor a reaktorok jól működnek. Viszont bármilyen – emberi, vagy, mint Japán esetében természeti – kisiklás következik be, az atomenergia roppant veszélyessé válhat, amint a Fukusimai atomerőmű is bizonyítja, ahol a japánok szinte emberfeletti erőfeszítést tesznek immár napok óta az atomerőmű kézbentartására, s ennek ellenére a végkimenet még nem dőlt el. Európa-szerte komoly vita alakult ki az atomenergiával kapcsolatosan, az ennek betiltását követelő hangok ismét felerősödtek. Németország már múlt héten bezárt 7 régebbi atomreaktort, s a nyomás egyre nagyobb további reaktorok, erőművek leállítására.Mire alapozhat Európa energiaforrásként, ha a kőolaj és az atom visszaszorulnak? A földgáz aligha jelent megoldást, hiszen e téren Európa igen sebezhető, jelenleg is ki van szolgáltatva Oroszországnak (emlékeznek még a 2006-os, 2008-as és 2009-es orosz–ukrán földgázvitákra és a csap elzárására), illetve a forrongó Közel-Keletnek és Észak-Afrikának, miközben az öreg kontinens országai közül csupán Nagy-Britannia, Hollandia és Norvégia (mindhárom az Északi-tengerben) rendelkezik jelentős tartalékokkal. A megújuló energiaforrások kiaknázása időbe telik, legalábbis amíg kiépül a megfelelő szélmalmok vagy naplemezek hálózata, s a víz erőművek építése is időbe telik.A kőszén viszont rendelkezésre áll, s a kőolajjal és földgázzal szöges ellentétben, Európa jelentős készletekkel rendelkezik. Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Belgium, Spanyolország, Lengyelország, Csehország, Magyarország, Románia: számos EU-s tagország saját tartalékaira számíthat. Na meg importra is, az USA-ból, Ausztráliából, Dél-Afrikából, Brazíliából, Kolumbiából, vagy Kínából, vagyis olyan országokból, melyek politikailag stabilak.Az amerikai kőszénkonszernek máris dörzsölik a tenyerüket, az arab olaj–japán atom válság nyomán a kőszén tonnájának ára néhány nap alatt 70 dollárról 75-re szökött fel a New York-i tőzsdén. Ami egyértelmű jelzés, hogy az öreg kőszenet mégsem lehet leírni, bármennyire is húzzák a szájukat a környezetvédők. Mégis a kőszénkitermelés és a hőerőművek műszaki fejlesztése a megoldás, mintsem a kőszénről való lemondás? A Zsil-völgyében aligha bánják 2011 fejleményeit.