Gazdaság

Emlékszem, a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben, a többször is meghirdetett hazai nagy ateista kampányok időszakában, egy Arad megyei propagandatitkár fejtágító kiképzésen középkori alkimistákhoz hasonlította a papokat, igehirdetőket.

Szerteágazó világunkban szinte lehetetlen minden információt figyelemmel követni. A bombahír felröppen, s ha nagyobb horderejű, úgy több napig szerepel a hírrovatokban.

Több mint hat évtizede kísérem figyelemmel a hazai, anyaországi sporteseményeket. A hullámhegyeket és -völgyeket egyaránt. Bevallom: nem értem az utóbbi negyedszázadban mifelénk történteket.

Néhány éve egy jegyzetet közöltem e lapban a romániai erdők pusztítása ügyében. Arad megyei és székelyföldi tapasztalataimat osztottam meg a lepusztított hegyoldalakról, a rönköket szállító hatalmas nyerges vontatókról.

Nagyváradon egy közelmúltban felépült modern kálvinista templomhoz (a mellé épülő közösségi központ még nincs teljesen kész) tervezett harangtorony lábai alatt a durva módon felszámolt temetőből származó néhány síremlék, valamint több márványtáblán a temetőben elhantolt neves személyiségek névsora.

Amióta olvastam a lapban Chirmiciu András Piros lap című jegyzetét, folyton vissza-visszatér egy gondolat.

Nem nosztalgiázok, csak tényként állapítom meg, hogy az utóbbi évtizedekben eltűnt az ország útjairól a nyári német autóáradat. Mármint a keletnémet!

Először a különböző tudományok szakosodását értettem meg, hiszen másfél-két évszázad alatt annyit fejlődtek a szakismeretek, hogy azt az emberi (még ha tudósi is) agy sem képes összefogni.

Egy összeállítást kaptam a minap a világ 50 leglátogatottabb látványosságáról az évi hatmilliótól a több tízmilliós látogatottságnak örvendő múzeumokig, palotákig, természeti csodákig, bevásárlóközpontokig, szórakoztató parkokig. Az első tízben megtaláltam a párizsi Notre Dame-ot. Hm…

Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy minden józanul gondolkodó hazai állampolgár belássa: az elmúlt három esztendő nem kerül be a kormányzási sikertörténetek közé.

Minden társadalmi rendszer inkább előbb, mint utóbb kitermeli a maga bürokratikus intézményeit, amely a rezsim erodálódásával csak elmélyül. Aki azt hiszi, hogy mindez csak újkori találmány, az téved, elég csak elolvasnia Shakespeare Hamletjének elhíresült monológját.

Ahogy tapasztalom, bár nem kötelező, nálunk a diákság túlnyomó többsége részt vesz a vallásoktatásban. Ortodoxban, római katolikusban vagy protestánsban. Hála Istennek, mert, ha keresztény hitben talán nem is gyarapodnak, erősödnek (erről korábban írtam egy jegyzetet), de azért alapvető ismereteket szereznek a kereszténységről.

Hallom az egyik hírműsorban, hogy a 2016–2018 között az Olaszországba bevándoroltak közül hányan integrálódtak. Vagyis hányan dolgoznak, hányan végeznek hasznos munkát.

Olvasom, hogy a román államelnök az RMDSZ küldöttségével való minapi találkozón arra sem méltatta a messze a legnépesebb hazai kisebbséget, hogy érdeklődjön az államelnökjelöltjük személye iránt. Vulgárisabban erre szokták mondani: magasról tesz ránk.

A nemzetközi labdarúgó fórum nem először büntette meg a román meg a magyar labdarúgó-szövetséget a szurkolók fegyelmezetlensége miatt. A rasszista, gyűlöletkeltő bekiabálások, a skandálások, tárgyak bedobálása okán.