Gazdaság

Kezembe tartom a Szabadság-szobor Egyesület révén évekkel ezelőtt indított Emlék a szülőföldről című sorozat 6., Lehoczky Attila szerkesztette füzetét. Alcíme: Az Arad megyei helytörténeti körök összegyűjtött írásai. Fogadni mernék, hogy az olvasók többségének, fogalma sincs arról, hogy a megyében egyáltalán léteznének helytörténeti körök a magyar tannyelvű, vagy a magyar tagozatos iskolákban.

Azon most már nem csodálkozom, hogy Nyugat Európa országaiban a közmédia csak a kormány jóváhagyta híreket továbbítja. Abban a formában, ahogyan a hatalmon lévő párt, csoport érdekeinek megfelel. Éppen úgy, mint mifelénk a „szocializmus” éveiben. Akkor minden polgár szemellenzőt kapott, csak azt láthatta, amit a kommunista hatalom engedélyezett. Amit nem, az nem is létezett!

Minap, miközben egy, a témába vágó fejtegetést olvastam, egy találó zsidó szólásmondás jutott eszembe.

Barátokkal beszélgetünk a világ erkölcsi romlásáról. Abban egyetértünk, hogy bár a történelem során egyetlen társadalom sem volt erkölcsileg tökéletes, de a mostani állapotok minden eddigit alulmúlnak.

Nézem a híradásokban az ismét fellendült illegális bevándorlási hullámról készült tudósításokat. Migránsok nyilatkoznak arról, miként kerültek a menekülttáborba.

A szombat esti kutyasétáltatás útvonalát úgy igazítom, hogy a belvárost is érintsük, lássuk az ünnepi kivilágítást. Mire odaérünk, Tappancs illedelmesen elvégezte dolgát (én feltakarítottam utána), nem kell aggódnom, hogy az „úri közönség” előtt teszi le védjegyét.

Nem tudom, akad-e olyan tantervkészítő pedagógus, aki valaha felmérte azt, hogy az iskolában elsajátítandó tananyagból mennyit hasznosít élete folyamán egy átlagdiák.

Valamelyik reggel séta közben barátommal az előző napi sporteseményeket tárgyaltuk, amikor egy ismeretlen jelentős hangerővel minősíthetetlen hangnemben ránk támadt, amiért magyarul beszélgettünk.

Most, hogy a baloldali olasz kormány ismét megnyitotta az ország kikötőit az illegális migránsokat szállító hajók előtt, avval a javaslattal fordult az Európai Unió vezetőségéhez, hogy a partra szállókat azonnal, regisztrálásuk előtt osszák szét a tagállamok között.

Pécs állandó vendége az Aradi Napok rendezvénysorozatának. Évek óta figyelem őket, mindig nívós műsort hoztak Aradra: szimfonikus-, fúvószenekart, rockegyüttest, jeles képző- és fotóművészeket.

Az öt és fél-hat évtizeddel ezelőtt a rádióban naponta többször hallott induló jutott eszembe a minap, amikor ismét háborús konfliktusról hallottam a hírösszefoglalóban.

Bár nem vagyok teljesen azsúrban az utóbbi évtizedekben (szerencsére!) erősen megszaporodott aradi könyvkiadással, de a helytörténeti munkák megjelenését azért igyekszem figyelemmel kísérni.

A világ leggazdagabb hét országának vezetői legutóbbi csúcstalálkozójukon úgy határoztak, hogy felajánlanak 20 millió dollárt az erdőtüzek sújtotta Brazíliának.

Két régi barát, volt kolléga komolyabban összeszólalkozott a minap. Külön-külön elmondták az okot is, mindketten a saját igazukat bizonygatva. (Elárulom, néhány hét elteltével én el is felejtettem azt.) Olyannyira összekaptak, hogy azóta nem is beszélnek, sőt még köszönni is csak foghegyről köszönnek egymásnak.

Olvasom, hogy Gyergyócsomafalva polgármesteri hivatalát diszkriminálásért megbüntetik. Mármint azért, mert csak magyar nyelven adja ki a községi tanács határozatait.