Joggal marasztalták, s marasztalják el mindmáig Magyarországot azért, mert a Tanácsköztársaság leverését követően bevezette az ún. „numerus clausust”, vagyis a zárt számot.
Szemezgetek a világmegváltó szerepében tetszelgő amerikai milliárdos legújabb tervében. Úgy osztja-szorozza Európa sorsát, mintha ő lenne a világ mindenható ura. Immár közismert, hogy miként avatkozott be Ukrajna vagy Macedónia belügyeibe, befolyásolva az ottani választások végső eredményét. Pedig soha senki semmiféle tisztségbe nem választotta meg!
Egy kabarétréfából származik a szólás, hogy „nyomják Krahácsot”. Akkor mondogatták, amikor egy kisebb településtől, vállalattól elvontak forrásokat, s mindig a nagyobbak javára döntött a bizottság, a „szerv”.
Barátom meséli, hogy a minap Aradon kalauzolt az anyaországból érkezett idős házaspárt. Először jártak a Maros partján. A férj annak idején katona volt, főtiszti rangban vonult nyugállományba, így természetesen először a Szabadság-szoborhoz vitte őket.
Joggal marasztalták, s marasztalják el mindmáig Magyarországot azért, mert a Tanácsköztársaság leverését követően bevezette az ún. „numerus clausust”, vagyis a zárt számot.
A hazai történelem ismeretében, s az elmúlt évtizedek minden fonákságát a magam bőrén is tapasztalva, állítom: a hazai politika, gazdaság, társadalom legtöbbször rossz modelleket választott az adódott lehetségesből.
Barátom, sorstársam, Puskel Péter írásaiban többször is említette, hogy Arad mennyire lemaradt a két szomszédvárral, Temesvárral és Nagyváraddal folytatott versenyben.
A jelenlegi szemétválság igencsak kiverte a biztosítékot az aradi polgároknál. A média tele van a lehetetlennél lehetetlenebb helyzetek ecsetelésével, az illetékesek pedig magyarázkodnak, minden kifogást előszednek, hogy magyarázzák a tarthatatlan helyzetet.
Kaptam egy klipet a világhálón egy újabb dubaji csodáról. Egy híd, amely átvezet egy tengeröblön, hogy elkerülje a fővárost. Dollármilliárdokba kerülhetett.
Arad egyik negyedében, két keresztény templom és egy baptista imaház közelében bevásárlóközpontot építettek a közelmúltban. Vasárnap délelőttönként, misére menet-jövet előtte haladok el.
Néhány évtizeddel ezelőtt volt egy kabarétréfa a rádióban (televízióban?), miszerint egy vállalatban panaszirodát létesítettek, ahol az irodafelelős minden panaszért felelősséget vállalt.
A Nemzetközi Valutaalap jelenlegi elnöke avval biztatja (ámítja?) az európaiakat a migránsok befogadására, hogy majd ők fogják biztosítani az elöregedett nyugati társadalom számára a nyugdíjakat.
Ha netalán a kommunizmus atyjának nevezett Lenin életében egy kommunista társadalom hétköznapi polgáraként küszködött volna néhány esztendőt a létbizonytalansággal, bizonyára kigyógyult volna világmegváltó őrült gondolataiból.
Egy neves erdélyi tudományos egyesület vezetőjétől kaptam egy levelet a világhálón.
A román média ugyanis megszellőztette a hírt, miszerint a párizsi Eiffel-torony „minden elemén olvasható a Made in Resita Romania” felírat.
