Gazdaság

A generációm tagjai, barátaim közül jó néhányan rendelkeznek kiskerttel, hétvégi házzal, szőlővel az Arad környéki falvakon, vagy a Hegyalján. Hétvégeken, de nem csak rendszeresen kijárnak rendben tartani: kapálni, metszeni, kacsozni, majd betakarítani a termést. Van, aki bort, borpárlatot is készít.

Egy szerbiai település, Kisorosz (Ruskoe Selo) kéttagú küldöttsége járt nemrég Aradon a polgármesteri hivatalban. Bognár Levente alpolgármesterrel volt megbeszélt találkozójuk.

Az ötvenes-hatvanas években Arad külső városrészeiben szinte minden házban tartottak egy-két disznót.

Nézem a francia és az olasz fővárosban a minap készített felvételeket: a gyönyörű sugárutakon migránsáradat.

Számomra nem sok érdekes néznivaló műsor akad a televízióban: sablonos nyugati sorozatok tömkelege, szócséplő vitaműsorok, többször feldolgozott történelmi események sokadszorra ismételt felidézése, unalmas portréfilmek. Lehangoló, hogy a közel 140 fogható állomás ellenére akad olyan este, amikor nincs értelme bekapcsolnom a készüléket.

Nem hiszem, hogy lenne a világon olyan tanintézet, amely ne lenne büszke valami téren karriert befutott egykori diákjára.

Mindkét világháborút követően az emberiség méltán várta az államok közötti vitás ügyek méltányos rendezését, s egy új világrend kialakítását.

Egy rádióinterjúban hallottam egy anyaországi diákot arról panaszkodni, hogy mennyi felesleges dolgot kell megtanulnia az iskolában. Elsőként az algebrában az integrálást említette, mint teljesen felesleges ismeretet.

Jó negyedszázaddal ezelőtt, a régiónkban akkor elkezdődött politikai változásokat elemezve, egy volt kollégám nagy lelkesen kifejtette, hogy a Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia felbomlása után a magyar többségű területek gyorsan visszakerülnek az anyaországhoz.

Nem tudom észlelték-e, hogy az utóbbi évtizedekben eltűntek a politikai viccek e vidékről.

Bukarestben első éves egyetemistaként (kivezényelt) tüntetőként ott vonultam az amerikai nagykövetség előtt – az amerikaiak kubai beavatkozása ellen demonstráltunk.

Gyermekkorom emléke: városnegyedünkben az idősebbeknél bevett szokás volt a fali szentkép keretébe belecsúsztatni egy-egy, olykor több fényképfelvételt.

Bár teljesen felesleges a történelemben feltenni a „ha”-val kezdődő kérdéseket, de elalvás előtt, avagy a délutáni szieszta idején csak eszembe villan néhány olyan pillanata a világtörténelemnek, amikor megváltozhatott volna a trend.

Világjelenség a maroktelefonokat pögyögtető, az okostelefonokat húzogató társadalom. Utcán, előadás alatt, konferencia vagy filmnézés közben. Mintha beszélni már nem is tudnánk egymással, csak valamilyen távközlőn kommunikálni.

Mármint Nyugat Európa egy jó része, mit jelent a muszlim uralom. Nemrég Luxemburg külügyminisztere tett olyan, a magyar államra vonatkozó kijelentést, amely a higgadtabb politikusokat is megdöbbentette.