Gazdaság

A túlsó járdáról hevesen integetett valaki a minap. Bár nem tűnt ismerősnek, visszaintegettem, mert az utóbbi időben már mindenkinek köszönök, aki (mintha) felém bólintott volna.

Két olyan összeállítás került a minap a számítógépemre, amely a természet tombolásáról ad némi ízelítőt: kőgörgetegek, földcsuszamlások, tornádók.

A román politikai vezetés nem tud kivetkőzni önmagából, amikor magyarellenes intézkedésekről, törvényekről van szó. Mert mindig akad „odafent” egy Vadim Tudor, vagy Pruteanu (jelen esetben Bogdan Diaconu), aki betölti a szócső vagy karmesteri szerepkört.

Tudom, nem örvendezve, de kénytelenek voltak lenyelni a békát a Román Kosárlabda Szövetségnél, amikor ismét Erdély felé billent a sportág hazai központja.

Ültem az újaradi pálya mellé körbeszerelt „tribün” egyik piros műanyag székén. A szokásosnál korábban érkeztem, mert tudtam, mekkora az érdeklődés az Arad–Medgyes rangadó iránt.

Egy berlini múzeumban készült képeket nézegettem a világhálón. Egy teremben egyetlen műtárgy: Kathe Kollwitz (1867–1945) német képzőművész Anya halott gyermekével című bronzszobra. Fémbe öntött fájdalom mondhatnánk, akkor készült, amikor az alkotó kisebbik fia elesett a fronton az első világháborúban.

Nem panaszkodom, nem szenvedek álmatlanságban, de olykor előfordul, hogy hajnalban rosszkor ébredek.

Könyvet kaptam ajándékba egy kedves barátomtól. Ő selejtezte az 1905-ben nyomott, szép kivitelű kiadványt.

Olvasom, hogy valaha az egyik legkeresztényibb országnak tartott Frankföld (Franciaország) olyan paphiánnyal küszködik, hogy ezernél több templomot már feladtak, nem használnak vallási célokra.

Lélekben felkavaró küldeményt kaptam a világhálón: egy tömeges kivégzés képeit valahonnan a sivatagból.

Nem szoktam pénzt adni az utcai kéregetőknek. Legfeljebb az idős, magatehetetlen asszonyoknak.

Minap ismét megkaptam a francia Maginot-vonalról készült felvételeket. A beavatatlanoknak: arról az erődítményrendszerről van szó, amelyet az első világháború után a franciák építettek a versailles-i békében visszakapott Elzász és Lotaringia határán.

Szeretem a focit, de egyre kevesebbet nézem a hazai és a magyar bajnokság sportközvetítéseit.

Hírlik, hogy a hazai oktatásban tervezett szabály, gyakorlat (?) megszűnteti azt a több évtizedes anomáliát, miszerint a megyei tanfelügyelőségek kötik meg a munkaszerződéseket a pedagógusokkal, de azok tevékenységéért az iskolaigazgatók a felelősek.

A romániai atlétika Nagyasszonya, kétségtelenül, Balázs Jolán volt. Az ország első atlétikai világcsúcstartója (ráadásul tizennégyszeres), kétszeres olimpiai bajnoka, sokszoros Európa-bajnoka.