Gazdaság

Állok a díszkivilágított Szabadság téren. Szépen mutat a fénysátorral, készül a fénykép. Szerencsére a háttérig nem ver el a villanófény, a képen nem látszanak az elhanyagolt, koszos, pergővakolatú homlokzatok.

A városnak a nemzeti bajnokságok első vonalában szereplő egyetlen csapata a női kosárlabda.

Az 1959-es iskolaegyesítést követően egy évig román iskolatársaim is voltak. Egyikükkel találkozom szinte hetente-kéthetente. Kedves, érdeklődő barát, néhány percet mindig elbeszélgetünk.

Szeretem a sportot, ha nincs „jobb” műsor a csatornákon, végigpötyögtetem a sportadókat.

Kiborult a bili a Rajna partján, majd a Brandenburgi kapu alatt is. Ugyanis csak néhány nappal az események után derült fény a Németország több nagyvárosában történt nők elleni szilveszteri, szinte összehangolt szexuális támadásokról, erőszakokról, rablásokról.

Nézem, hallgatom a migrációs hullám alakulását. Mintha Európa nyugati felének vezető politikusai is kezdenének visszakozni a balliberális álláspontról.

Ha jól emlékszem, mindeddig csak egyszer tettem fogadalmat szilveszter éjszakáján, hogy a következő évben új életet kezdek. Nem sikerült, azóta…

Sokadszorra történik meg, hogy éjszaka, egy-egy félálomban töltött (szerencsére rövid) idő alatt eszembe jut egy jó jegyzettéma.

Nemrég ért véget a párizsi környezetvédelmi csúcstalálkozó. Nagy nehezen megszületett a megállapodás. Csak az a bibi, hogy egyáltalán nem biztos, hogy azt be is tartják. Főleg a két legnagyobb szennyező: Kína és az Egyesült Államok.

Nézzük a Fölszállott a páva döntőjét. Minden produkció előtt bevágnak egy, az oda eljutott gyermekekről, együttesekről készült rövidfilmet.

Történelmi tény, hogy az egykori török hódoltságú területeken elterjedt a baksis. Már a szocialista időkben (sőt előtte is!) közmondásos volt, hogy Bukarestbe ügyintézésre menet előtt meg kellett tanulni fejjel csengetni.

Napok óta foglalkoztat a gondolat, hogy jegyzetet kellene írnom adventről. A szeretetről, a megbékélésről, ünnepvárásról. De nem visz rá a lelkiismeretem.

Ott voltam a színházban, amikor néhány hónapja az Arad 2021 Egyesület elnöke, először mutatta be azt a tervezetet, amellyel a város megpályázta az Európa Kulturális Fővárosa címet. És az ottani lelkesedésből némi rám is ragadt.

A minap mutatták be az Aradi monográfiák sorozat első elkészült kötetét. Kronológiailag fordítva, hátulról kezdődik a megye történetének új szemszögű bemutatása, mert ez a város és a megye históriájának 1945–1989 közötti időszakával foglalkozik.

Nagy slamasztikában (hogy ne mondjuk: sz...ban) lehet a legfelső román politikai vezetés, ha ismét a magyar kártyát húzta elő mentsvárként.