Gazdaság

Megértem jó néhány alapvető férfidivat-változást. A második világháború utáni egy- és kétsoros elegáns angol zakóktól kezdve a cső-, majd párhuzam- és trapéznadrágig, a tenyérszéles zakórevertől a mindössze kétujjnyi szélesig. S végül a farmer mindent elsöprő diadaláig.

Biztos vagyok abban, hogy aki gyakran megfordul gyermekek, fiatalok társaságában, annak feltűnik, milyen sok a túlsúlyos közöttük. Ha szóba kerül a téma, a szakemberek (orvosok, pedagógusok) mondják is az okát: a helytelen, egyoldalú táplálkozás és a mozgáshiány.

… valami hasonló után kiált minden józanul gondolkozó európai a migránshullám megállítására. Csak a fejüket a homokba dugó Eu-s politikusok, a balliberálisok ismételgetik csökönyösen a menekültáradat befogadásának kötelezettségét.

Naponta elmegyek egy közismert, valamikor jó nevű szakiskola előtt. Fél évszázada még ontotta a jól képzett vasipari szakmunkásokat. Akkoriban az utcára néző műhelyekből a reszelés, fúrás, kalapácsolás hangja hallatszott ki reggeltől délutánig.

Minap, az esős, szomorú reggeleken villantak eszembe gyermekkorom téli felkeléseinek emlékei. Az ötvenes évek, amikor a fát-szenet is kartellára osztották, s a fatelepen bizony igencsak kiskanállal mérte a porciót a román állam.

Vagy másfél évtizeddel ezelőtt, új egyházközösségemben megnyugvással nyugtáztam, hogy a vasárnapi misén 4–5, nagyobb egyházi ünnepeken olykor 10–12 ministráns is felsorakozott az oltár két oldalán.

Olvasom az egyik hetilapban, hogy addig nem engedélyezik egy erdélyi város központjában álló, elavult sportlétesítménynek a lebontását, helyére bevásárlóközpont építését, amíg helyette másikat nem létesítenek valahol.

Jól vagyok – válaszolom az érdeklődő kérdésekre barátaimnak, ismerőseimnek. Nem hazudok, de biztos, hogy előbb-utóbb testi nyavalyáim is szaporodni fognak.

Az Európai Unió minden áron tagállamaira szeretné erőltetni a migránsok befogadási kvótáját. Hogy ennyi és ennyi menekültet kötelező módon be kellene fogadni, s integrálni a helyi társadalomba.

Valószínűleg minden hazai lapban néhány napig vezető hír volt az egykori börtönparancsnok jogerős elítélése.

Viszonylag csendesen indult az esti sétánk. A szemerkélő esőben gépkocsiforgalom alig, gyalogjáró is elvétve tűnt fel.

Véletlenül került a tulajdonomba egy 1945-ben, Bukarestben, a Román Kommunista Párt nyomtatta röplap (brosúra).

A fiatalabb generációnak: az ötvenes-hatvanas években egy kabarétréfa tette szállóigévé a „nyomják Krahácsot” kifejezést.

Annak idején, amikor Európában megszüntették a halálbüntetést, sokadmagammal örültem. Mert keresztényként hiszem: amit a Mindenható megteremtett, azt ember nem veheti el. Vagyis az életet.

Mifelénk a szocialista hatalom gondoskodott arról, hogy állandóan legyen ellenségképünk.